Jaj a pusztítónak!

Az áruló, akit még soha nem árultak el, sorra kerül. Az utak üresek, a szövetségek megtörtek, és még a Sionban élő istentelenek is azt kérdezik, ki lakhat együtt az emésztő tűzzel. A válasz a hétköznapi becsületesség: utasítsd vissza a vesztegetést, és hunyd be a szemed a vérontás előtt. Atyjuk a bíró és a király.

33. fejezet.

Jaj neked, pusztító, akit még nem pusztítottak el; te áruló, akit senki sem árult el! Ha befejezted a pusztítást, téged is elpusztítanak; amikor abbahagyod az árulást, téged is elárulnak.

Atyánk, légy kegyelmes hozzánk, benned reménykedünk. Légy erősségünk minden reggel, szabadításunk a nyomorúság idején. Hangod mennydörgésére elfutnak a népek; ha fölkelsz, szétszélednek a nemzetek. Zsákmányotokat úgy gyűjtik össze, ahogy a sáska gyűjt; mint a rajzó sáskák, úgy rohannak rá az emberek.

Fölséges az Atyánk, mert a magasban lakik; betöltötte a Siont igazságossággal és igazsággal. Ő lesz időid biztos alapja, a szabadítás, a bölcsesség és az ismeret gazdagsága; Atyánk félelme a Sion kincse.

Íme, hőseik kiáltoznak az utcákon; a béke követei keservesen sírnak. Elhagyottak az országutak, eltűntek az utasok az útról. Felbomlott a szövetség, megvetik a városokat, senkit sem becsülnek. Gyászol és elsorvad az ország; megszégyenül a Libánon és elhervad; a Sárón olyan lett, mint a pusztaság, a Básán és a Karmel pedig lehullatja lombját.

„Most fölkelek – mondja Atyánk –, most felmagasztalom magam, most felemelkedem. Pelyvát fogantok, tarlót szültök; leheletetek tűz, amely megemészt titeket. A népek hamuvá égnek, mint a levágott és meggyújtott tövis. Halljátok meg, ti távol lévők, mit tettem; ti pedig, közel lévők, ismerjétek el hatalmamat!”

Megrettennek a Sionban a bűnösök, remegés fogja el az istenteleneket: „Ki lakhat közülünk az emésztő tűznél? Ki lakhat közülünk az örök lángoknál?” Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti a zsarolással szerzett nyereséget, és visszatartja kezét a megvesztegetéstől, aki bedugja fülét, hogy ne halljon vérontásról, és behunyja szemét, hogy ne lásson gonoszt, az a magasságban fog lakni, annak menedéke a sziklaerődök lesznek; kenyerét megkapja, és vize nem apad el.

Szemed meglátja a királyt szépségében; messzire elnyúló országot látnak. Szíved visszagondol a hajdani rettegésre: „Hol van, aki számlált? Hol van, aki mérlegelte az adót? Hol van, aki a tornyokat számlálta?” Nem látod többé azt az arcátlan népet, azt a népet, amelynek beszédét nem lehet követni, amely olyan nyelven dadog, amelyet nem értesz.

Tekints a Sionra, ünnepeink városára! Szemed meglátja Jeruzsálemet, a békés hajlékot, a sátrat, amelyet nem bontanak le, amelynek cövekeit soha ki nem húzzák, és köteleinek egyike sem szakad el. De ott fölséges Atyánk lesz számunkra a széles folyók és patakok helye, ahol nem járhat evezős gálya, és hatalmas hajó sem haladhat át rajta. Mert Atyánk a mi bíránk, Atyánk a mi törvényadónk, Atyánk a mi királyunk; ő szabadít meg minket.

Köteleid lazán lógnak: nem tartják szilárdan az árbócot, és nem feszítik ki a vitorlát. Akkor majd bőséges zsákmányt osztanak szét, és még a sánták is prédát ragadnak. És a Sion egyetlen lakója sem mondja: „Beteg vagyok.” Az ott lakó népnek megbocsátják a bűnét.