A király, aki igazságban uralkodik

Vannak vezetők, akik úgy oltalmazzák a népet, mint a szikla árnyéka a kimerült földön. Velük szemben áll a bolond, aki hazudik az Atyáról, és kiüríti az éhező tányérját. A gondtalan asszonyok meghallják, hogy elmarad a termés. A palota elhagyatott marad, amíg ki nem árad a Lélek, és a pusztaság termővé nem válik.

32. fejezet.

Íme, egy király igazságban uralkodik majd, és a fejedelmek igazságosan kormányoznak. Mindegyikük olyan lesz, mint menedék a szél elől, mint oltalom a vihar elől, mint patakok a száraz földön, mint hatalmas kőszikla árnyéka a kiszikkadt vidéken. Akkor nem csukódik be azoknak a szeme, akik látnak, és azok füle, akik hallanak, figyelni fog. A kapkodó elme megérti majd a tudást, a dadogó nyelv pedig folyékonyan és világosan beszél. A bolondot többé nem hívják nemesnek, és a gazembert nem mondják tiszteletre méltónak. Mert a bolond bolondságot beszél, és a szíve gonoszságot forral: istentelenséget cselekszik, hazugságot szól Atyánkról, az éhezőt semmivel sem hagyja, és a szomjazótól megvonja az italt. A gazember fegyverei gonoszak; gonosz terveket sző, hogy elpusztítsa a szegényt hazug szavakkal, még akkor is, amikor a szűkölködő igazságosan védi az ügyét. A nemes lelkű ember viszont nemes dolgokat tervez, és nemes dolgok által áll meg.

Keljetek fel, elbizakodott leányok

Ti elbizakodott asszonyok, keljetek fel, és halljátok a hangomat; ti gondtalan leányok, figyeljetek arra, amit mondok.

„Alig több mint egy esztendő múlva reszketni fogtok, ti gondtalan asszonyok, mert elmarad a szüret, és nem lesz mit betakarítani. Reszkessetek, ti elbizakodottak; rémüljetek meg, ti gondtalanok! Vetkőzzetek meztelenre, és öltsetek gyászruhát a derekatokra. Verjétek a melleteket a gyönyörű mezőkért, a termékeny szőlőtőért, népem földjéért, amelyen tövis és tüske nő fel; igen, az ujjongó város minden örömházáért. Mert a palota elhagyatott lesz, a nyüzsgő város kihalt; a domb és az őrtorony örökre puszta hellyé válik, a vadszamarak öröme lesz, a nyájak legelője, amíg ki nem árad ránk Atyánk Lelke a magasságból, és a puszta termékeny mezővé lesz, a termékeny mező pedig erdőnek számít. Akkor igazságosság lakik majd a pusztában, és igazság marad a termékeny mezőn. Az igazság műve békesség lesz, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökre. Népem békés hajlékban lakik majd, biztonságos lakóhelyeken, háborítatlan nyugvóhelyeken. Bár jégeső veri le az erdőt, és a város teljesen a földdel lesz egyenlővé, boldogok vagytok ti, akik minden víz mellett vettek, akik szabadon engeditek az ökröt és a szamarat.”