Jaj azoknak, akik Egyiptomban bíznak

Egyiptom lovai hús, nem lélek; aki rájuk támaszkodik, azzal együtt bukik el a segítő és a megsegített. Az Atya oroszlán, akit a kiabáló pásztorok sem riasztanak el, és madár, amely Jeruzsálem fölött köröz. Asszíria olyan kard által esik el, amelyet nem ember tart, a nép pedig elhajítja bálványait.

31. fejezet.

Jaj azoknak, akik segítségért Egyiptomba mennek le, akik lovakra támaszkodnak, akik a harci szekerekben bíznak, mert sok van belőlük, és a lovasokban, mert nagyon erősek – de nem tekintenek Izráel Szentjére, Atyánkra, és nem keresik őt. De ő is bölcs, és veszedelmet hoz; nem vonja vissza szavait. Felkel a gonosztevők háza ellen és azok segítsége ellen, akik rosszat tesznek. Az egyiptomiak emberek, nem Isten; lovaik test, nem lélek. Amikor Atyánk kinyújtja a kezét, megbotlik, aki segít, és elesik, akinek segítenek, és mindnyájan együtt elpusztulnak.

Mert ezt mondta nekem Atyánk: Ahogy az oroszlán vagy a fiatal oroszlán morog a zsákmánya fölött – és bár pásztorok csapatát hívják ki ellene, nem rémül meg a kiáltásuktól, és nem ijed meg a lármájuktól –, úgy jön le a mennyei seregek Atyja, hogy harcoljon a Sion hegyén és annak magaslatán. Ahogy a szárnyaló madarak, úgy oltalmazza a mennyei seregek Atyja Jeruzsálemet; oltalmazza és megszabadítja, megkíméli és megmenti.

Térjetek vissza ahhoz, akitől Izráel fiai olyan mélyen elfordultak! Mert azon a napon mindenki elveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket a saját kezetek vétkesen készített nektek.

Akkor elesik Asszíria egy kard által, amely nem emberé, és egy kard emészti meg, amely nem emberektől való. Elmenekül a kard elől, ifjait pedig kényszermunkára fogják. Erőssége rémületében összeomlik, vezérei pedig riadtan menekülnek a hadijeltől – így szól Atyánk –, akinek tüze a Sionon van, és kemencéje Jeruzsálemben.