Ézsaiás 30 FHB Father's Heart Bible™

30 ¹„Jaj a lázadó gyermekeknek” – így szól Atyánk – „akik tervet szőnek, de nem az enyémet, és szövetséget kötnek, de nem az én Lelkem szerint, bűnre bűnt halmozva; ^a a v1 Atyánk a saját népét nevezi »lázadó gyermekeknek« – fiainak és lányainak, akik hozzá tartoznak, nem idegeneknek. Az ő fájdalma ebben a fejezetben egy Atya fájdalma. ²akik elindulnak, hogy lemenjenek Egyiptomba, de nem kérik tanácsomat, hogy oltalmat találjanak a fáraónál, és Egyiptom árnyékában keressenek menedéket. ³Ezért a fáraó oltalma szégyenetekké lesz, és az Egyiptom árnyékában keresett menedék megaláztatásotokká. ⁴Mert bár a fáraó vezérei Cóanban vannak, és követei Hánészba érnek, ⁵mindenki szégyent vall egy nép miatt, amely nem tud segíteni rajtuk, amely nem hoz sem segítséget, sem hasznot, csak szégyent és gyalázatot.”

⁶„Fenyegető jövendölés a Negev állatairól. A nyomorúság és szorongatás földjén át, ahol nőstény oroszlán és oroszlán ólálkodik, vipera és röpködő kígyó rejtőzik, szamarak hátán viszik gazdagságukat, és tevék púpján kincseiket egy néphez, amely nem tud segíteni rajtuk. ⁷Egyiptom segítsége mit sem ér, üres semmiség; ezért így nevezem: »az ártalmatlan szörnyeteg«.”

Írd le tanúságul

⁸„Most menj, írd fel egy táblára előttük, és jegyezd fel egy könyvbe, hogy megmaradjon az eljövendő időkre, örök tanúságul.” ⁹Mert lázadó nép ez, hazug gyermekek, olyan gyermekek, akik nem akarják hallgatni Atyánk tanítását. ¹⁰Ezt mondják a látnokoknak: „Ne lássatok!” – a prófétáknak pedig: „Ne azt prófétáljátok nekünk, ami helyes! Mondjatok nekünk kedves dolgokat, prófétáljatok ábrándokat!

¹¹Hagyjátok el az utat, térjetek le az ösvényről, ne halljunk többé Izráel Szentjéről!”

¹²Ezért így szól Izráel Szentje, a mi Atyánk: „Mivel elvetitek ezt az igét, elnyomásban és csalárdságban bíztok, és azokra támaszkodtok, ¹³ezért ez a bűn olyan lesz számotokra, mint egy leomlani készülő rés, mint kidudorodás egy magas falon, amely hirtelen, egy pillanat alatt omlik össze. ¹⁴Összetörik, ahogy a fazekas korsója törik össze, oly kíméletlenül összezúzva, hogy a darabjai közt egyetlen cserép sem marad, amellyel parazsat lehetne kikaparni a tűzhelyből, vagy vizet meríteni a ciszternából.”

¹⁵Mert így szól a mindenható Atya, Izráel Szentje: „A megtérésben és megnyugvásban megmenekültök, a csendességben és bizalomban lesz az erőtök. De ti nem akartátok, ¹⁶hanem ezt mondtátok: »Nem! Lovakon menekülünk el!« – ezért menekülnötök kell; és: »Gyors paripákon vágtatunk!« – ezért üldözőitek is gyorsak lesznek.

¹⁷Ezren menekülnek egynek a fenyegetésére, öt fenyegetésére mind elmenekültök, míg úgy maradtok, mint egy zászlórúd a hegytetőn, mint egy jeladó oszlop a dombon.”

¹⁸Ezért Atyánk arra vár, hogy kegyelmes legyen hozzátok, és ezért kel fel, hogy irgalmat mutasson nektek. Mert ő az igazságosság Atyja; boldogok mind, akik rá várnak. ^b b v18 Még gyermekei lázadása után sem áll távol Atyánk – vár, feléjük hajolva, bármilyen jelre, hogy hazatérnek. ¹⁹Nép lakik majd a Sionon, Jeruzsálemben; nem fogsz többé sírni. Kiáltásod hangjára bizonyosan megkönyörül rajtad; mihelyt meghallja, válaszol neked. ²⁰Bár Atyánk a nyomorúság kenyerét és a szenvedés vizét adja neked, Tanítód többé nem rejtőzik el, hanem szemed látni fogja Tanítódat.

²¹Füled szót hall majd a hátad mögött: „Ez az út, ezen járj!” – amikor jobbra vagy balra térnél.

²²Akkor tisztátalanná teszed ezüsttel bevont faragott bálványaidat és arannyal bevont öntött szobraidat. Eldobod őket, mint egy tisztátalan rongyot, és ezt mondod nekik: „Ki innen!”

²³Esőt ad majd a magra, amelyet elvetsz, és kenyeret a föld terméséből, bőségeset és gazdagot. Azon a napon jószágaid tágas legelőkön legelnek. ²⁴Az ökrök és szamarak, amelyek a földet művelik, sózott takarmányt esznek, amelyet lapáttal és villával szórtak fel. ²⁵Minden magas hegyen és dombon vízfolyások erednek a nagy öldöklés napján, amikor a tornyok leomlanak. ²⁶A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye, a nap fénye pedig hétszer olyan erős, mint hét nap fénye, azon a napon, amikor Atyánk bekötözi népe sebét, és meggyógyítja a sebet, amelyet ő ütött. ²⁷Nézd, Atyánk neve messziről jön, haragjától lángolva, sűrű, gomolygó füstben; ajka tele van felindulással, és nyelve olyan, mint az emésztő tűz. ²⁸Lehelete olyan, mint az áradó patak, amely a nyakig ér, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztulás rostájában, és zablát tegyen a népek állkapcsára, amely tévútra vezeti őket. ²⁹Ének lesz az ajkatokon, mint azon az éjszakán, amikor szent ünnepet ülnek, és szívbéli öröm, mint amikor fuvolaszó mellett vonulnak, hogy Atyánk hegyéhez menjenek, Izráel Kősziklájához. ³⁰Atyánk pedig hallatja fenséges hangját, és megmutatja lesújtó karját, lángoló haragban és az emésztő tűz lángjában, felhőszakadással, viharral és jégesővel. ³¹Mert Atyánk hangjától összetörnek az asszírok, amikor botjával lesújt rájuk. ³²És a fenyítő bot minden csapása, amelyet Atyánk rájuk mér, dobszó és lantszó mellett sújt le, amikor fölemelt karja csapásaival harcol ellenük. ³³Mert régóta készen áll az égetőhely; bizony, a király számára van elkészítve, máglyája mély és széles, bőséges tűzzel és fával; Atyánk lehelete, mint a kénkő árja, lángra lobbantja.