Ezékiel 20 FHB Father's Heart Bible™

20 ¹A hetedik évben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján eljött néhány izráeli vén, hogy megkérdezze Atyánkat, és leültek előttem.

²Akkor így szólt hozzám Atyánk igéje:

³Emberfia, mondd meg Izráel véneinek: Ezt mondja a mindenható Atya: Azért jöttetek, hogy megkérdezzetek engem? Életemre mondom, nem engedem, hogy megkérdezzetek – így szól a mindenható Atya.

⁴Ítéletet tartasz felettük? Ítéletet tartasz felettük, Emberfia? Akkor tárd eléjük atyáik utálatos tetteit, ⁵és mondd meg nekik: Ezt mondja a mindenható Atya: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izráelt, esküre emeltem kezem Jákób háza utódai előtt, és megismertettem magam velük Egyiptomban. Fölemelt kézzel mondtam nekik: „Atyátok vagyok.” ⁶Azon a napon megesküdtem, hogy kihozom őket Egyiptomból egy olyan földre, amelyet kiszemeltem nekik, amely tejjel és mézzel folyik, és a legszebb valamennyi föld közül.

⁷Ezt mondtam nekik: „Dobja el mindegyikőtök azokat az undok bálványképeket, amelyekre a szemetek tapad; ne tegyétek magatokat tisztátalanná Egyiptom bálványaival! Atyátok vagyok.”

⁸De fellázadtak ellenem, és nem akartak hallgatni rám; senki sem dobta el az utálatos dolgokat, amelyekhez a szeme tapadt, és senki sem hagyta el Egyiptom bálványait. Ezért azt mondtam, hogy kiöntöm rájuk haragomat, és kitöltöm rajtuk bosszúmat ott, Egyiptomban. ⁹De a nevemért cselekedtem, hogy ne gyalázzák meg azoknak a népeknek a szeme láttára, amelyek között laktak, és amelyek előtt megismertettem magam azzal, hogy kihoztam őket Egyiptomból.

¹⁰Kivezettem tehát őket Egyiptomból, és elvittem a pusztába. ¹¹Nekik adtam rendelkezéseimet, és megismertettem velük törvényeimet – aki megtartja ezeket, élni fog általuk. ¹²Szombatjaimat is nekik adtam jelül, hogy jel legyen köztem és közöttük, hogy megtudják: én vagyok az Atyjuk, aki megszentelem őket.

¹³De Izráel háza fellázadt ellenem a pusztában. Nem akartak rendelkezéseim szerint járni, és elvetették törvényeimet – pedig aki megtartja ezeket, él általuk –, és súlyosan meggyalázták szombatjaimat. Ezért azt mondtam, hogy kiöntöm rájuk haragomat a pusztában, és elpusztítom őket. ¹⁴De a nevemért cselekedtem, hogy ne gyalázzák meg azoknak a népeknek a szeme láttára, amelyek látták, hogy kihoztam őket. ¹⁵A pusztában arra is fölemeltem kezem, hogy megesküdjem: nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik adtam – amely tejjel és mézzel folyik, és a legszebb valamennyi föld közül –, ¹⁶mert elvetették törvényeimet, nem törődtek rendelkezéseimmel, és meggyalázták szombatjaimat, mert szívük a bálványaikhoz ragaszkodott. ¹⁷Mégis megszántam őket, és nem vetettem véget nekik a pusztában. ¹⁸A pusztában ezt mondtam a fiaiknak: Ne járjatok atyáitok rendelkezései szerint, ne tartsátok meg törvényeiket, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná bálványaikkal! ¹⁹„Atyátok vagyok; járjatok rendelkezéseim szerint, és gondosan tartsátok meg törvényeimet! ²⁰Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jel legyenek köztem és közöttetek, hogy megtudjátok: én vagyok a ti Atyátok.”

²¹De a fiak fellázadtak ellenem. Nem jártak rendelkezéseim szerint, nem tartották meg törvényeimet – pedig aki megtartja ezeket, élni fog általuk –, és meggyalázták szombatjaimat. Ezért azt mondtam, hogy kiöntöm rájuk bosszúmat, és kitöltöm rajtuk haragomat a pusztában. ²²De visszavontam a kezem, és a nevemért cselekedtem, hogy ne gyalázzák meg azoknak a népeknek a szeme láttára, amelyek látták, hogy kihoztam őket. ²³Fölemelt kézzel megesküdtem nekik a pusztában, hogy szétszórom őket a népek közé, és elszéledítem őket az országokba, ²⁴mivel nem tartották meg törvényeimet, elvetették rendelkezéseimet, meggyalázták szombatjaimat, és a szemük atyáik bálványai után sóvárgott. ²⁵Ezért olyan rendelkezéseket adtam nekik, amelyek nem voltak jók, és olyan törvényeket, amelyek által nem élhettek, ^a a v25 Ez nem azt jelenti, hogy Atyánk gonosz parancsokat adott. Miután elutasították jó törvényeit, a nép átadatott azoknak a pusztító szokásoknak, amelyeket maga választott – bálványimádásuk szabadon futhatta halálos útját. ²⁶Hagytam, hogy tisztátalanná váljanak ajándékaik által – amikor minden elsőszülöttet feláldoztak –, hogy borzadály töltse el őket, és megtudják: én vagyok az Atyjuk.

²⁷Azért, Emberfia, mondd meg Izráel népének: Ezt mondja a mindenható Atya: Még ezzel is káromoltak engem atyáitok, hogy hűtlenné lettek hozzám: ²⁸Miután bevittem őket arra a földre, amelyről fölemelt kézzel megesküdtem, hogy nekik adom, megláttak minden magas dombot és lombos fát, ott áldozták fel áldozataikat, ott mutatták be ajándékaikat, amelyekkel engem ingereltek, ott füstölögtették jó illatú tömjénüket, és ott öntötték ki italáldozataikat. ²⁹Akkor megkérdeztem tőlük: Mi ez a magaslat, ahova járni szoktatok? (Ezért hívják Bámának mind a mai napig.). ^b b v29 A Bámá név pogány „magaslatot” jelent. A kérdés a hangzásával játszik – „mi ez a magaslat, ahova járni szoktatok?” –, és a név rajta is ragadt.

³⁰Azért mondd meg Izráel népének: Ezt mondja a mindenható Atya: Ti is tisztátalanná teszitek magatokat atyáitok módjára, és azok undok bálványképei után sóvárogtok? ³¹Amikor bemutatjátok ajándékaitokat, és tűzön viszitek át gyermekeiteket, mind a mai napig tisztátalanná teszitek magatokat valamennyi bálványotokkal. Hagyjam hát, hogy megkérdezzetek, Izráel háza? Életemre mondom – így szól a mindenható Atya –, nem engedem, hogy megkérdezzetek.

³²Azt mondjátok: „Legyünk olyanok, mint a népek, mint a más országok nemzetségei, akik fának és kőnek szolgálnak!” De sohasem történik meg az, amit elgondoltok.

³³Életemre mondom – így szól a mindenható Atya –, hogy erős kézzel, kinyújtott karral és kiöntött haraggal fogok uralkodni rajtatok. ³⁴„Kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiöntött haraggal. ³⁵Elviszlek titeket a népek pusztájába, és ott szemtől szembe ítélkezem fölöttetek.” ³⁶Ahogyan atyáitok fölött ítélkeztem Egyiptom pusztájában, úgy ítélkezem majd fölöttetek is – így szól a mindenható Atya. ³⁷„Megszámlállak titeket, amint elvonultok pálcám alatt, és beviszlek titeket a szövetség kötelékébe. ^c c v37 A pásztorok úgy számlálták meg és vizsgálták át a nyájukat, hogy a juhokat egyenként átterelték egy fölemelt bot alatt. Atyánk itt úgy mutatja be magát, mint a pásztor, aki megszámlálja a saját nyáját. ³⁸Kiválogatom közületek azokat, akik elpártolnak és fellázadnak ellenem. Kihozom őket arról a földről, ahol laknak, de Izráel földjére nem lépnek be. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok a ti Atyátok.”

³⁹Ti pedig, Izráel népe, ezt mondja a mindenható Atya: Menjetek, és szolgáljon mindegyikőtök a maga bálványainak! De azután bizony hallgatni fogtok rám, és nem gyalázzátok meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal. ⁴⁰Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén – így szól a mindenható Atya –, ott a földön nekem szolgál majd Izráel egész népe, és ott fogadom el őket. Ott kérem majd áldozataitokat, ajándékaitok legjavát és minden szent áldozatotokat. ⁴¹„Kedves illatú tömjénként fogadlak el titeket, amikor kihozlak a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és általatok mutatom meg szentségemet a népek szeme előtt. ⁴²Akkor megtudjátok, hogy én vagyok a ti Atyátok, amikor beviszlek titeket Izráel földjére, arra a földre, amelyről fölemelt kézzel megesküdtem, hogy atyáitoknak adom. ⁴³Ott majd emlékeztek útjaitokra és minden tettetekre, amelyekkel tisztátalanná tettétek magatokat, és megutáljátok önmagatokat minden gonoszságotokért, amit elkövettetek. ⁴⁴Megtudjátok, hogy én vagyok a ti Atyátok, amikor a nevemért bánok veletek, nem gonosz útjaitok és romlott tetteitek szerint, Izráel népe – így szól a mindenható Atya.”

Tűz a Dél ellen

⁴⁵Így szólt hozzám Atyánk igéje:

⁴⁶Emberfia, fordulj dél felé, hirdess ellene, és prófétálj a déli vidék erdeje ellen! ⁴⁷Mondd a déli erdőnek: Halld Atyánk igéjét! Ezt mondja a mindenható Atya: Íme, tüzet gyújtok benned, amely megemészt minden fát, a zöldet és a szárazat egyaránt. Nem alszik ki lobogó lángja, és megperzsel minden arcot délről északig. ⁴⁸És meglátja mindenki, hogy én, a ti Atyátok gyújtottam meg; nem alszik ki.

⁴⁹Akkor ezt mondtam: „Ó, mindenható Atya! Azt mondják rólam: »Hát nem csak példázatokban beszél ez?«”