Cselekedetek 13 FHB Father's Heart Bible™

13 ¹Az antiókhiai gyülekezetben próféták és tanítók voltak: Barnabás, a Nigernek nevezett Simeon, a cirénei Lucius, Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemnek egész életén át társa volt, és Saul.

²Miközben az Úr Jézust imádták és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Különítsétek el nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”

³Akkor böjtölés és imádkozás után rájuk tették a kezüket, és elbocsátották őket.

Atyánk igéje eljut Ciprusra

⁴Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusra hajóztak. ⁵Amikor Szalamiszba értek, hirdették Atyánk igéjét a zsidók zsinagógáiban. Segítőtársuk János volt. ⁶Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találtak egy zsidó varázslót és hamis prófétát, akinek Barjézus volt a neve, ⁷aki Sergius Paulus helytartó mellett volt, aki értelmes ember volt. A helytartó magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta Atyánk igéjét. ⁸De Elimász, a varázsló – mert ezt jelenti a neve – ellenállt nekik, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. ⁹De Saul, akit Pálnak is hívtak, megtelve Szentlélekkel, rátekintett, ¹⁰és ezt mondta: „Te, ördög fia, minden igazság ellensége, tele mindenféle csalással és álnoksággal! Hát sosem hagyod abba, hogy elferdítsd Atyánk egyenes útjait? ¹¹Most pedig nézd: Atyánk keze rajtad van. Megvakulsz, és egy ideig nem látod a napot.” Azonnal homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett valakit, aki kézen fogva vezesse.

¹²Amikor a helytartó látta, mi történt, hitt, mert elámult az Úr Jézus tanításán.

Atyánk történetének hirdetése Antiókhiában

¹³Pál és társai elhajóztak Páfoszból a pamfíliai Pergébe, János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. ¹⁴Ők pedig Pergéből továbbmentek a pizidiai Antiókhiába. Szombaton bementek a zsinagógába, és leültek. ¹⁵A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói ezt üzenték nekik: „Testvéreink, ha van a néphez buzdító szavatok, szóljatok.”

¹⁶Pál felállt, intett a kezével, és így szólt: „Izráelita férfiak, és ti, akik félitek Atyánkat, halljátok! ¹⁷Atyánk, ennek a népnek, Izráelnek az Atyja, kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak, és fölemelt karral vezette ki őket onnan. ¹⁸És mintegy negyven éven át elviselte őket a pusztában. ¹⁹Miután elpusztított hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azok földjét. ²⁰Ez mintegy négyszázötven évig tartott. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. ²¹Majd királyt kértek maguknak, és Atyánk Sault, Kís fiát adta nekik, egy embert Benjámin törzséből, negyven esztendőre. ²²Miután elvetette őt, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így tett bizonyságot: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való embert, aki véghezviszi minden akaratomat.« ²³Az ő utódából támasztott Atyánk Izráelnek Szabadítót, Jézust, ahogyan megígérte. ²⁴Eljövetele előtt János a megtérés keresztségét hirdette Izráel egész népének. ²⁵Amikor János már pályafutása végéhez közeledett, ezt mondta: »Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az. De íme, utánam jön valaki, akinek a saruját sem vagyok méltó megoldani a lábán.«

²⁶Testvéreim, Ábrahám nemzetségének fiai, és közöttetek azok, akik félik Atyánkat: nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az üzenete. ²⁷Mert Jeruzsálem lakói és vezetőik nem ismerték fel őt, és a próféták szavait sem értették meg, amelyeket minden szombaton felolvasnak, de amikor elítélték őt, éppen azokat teljesítették be. ²⁸És bár semmi okot nem találtak a halálára, mégis azt kérték Pilátustól, hogy végeztesse ki. ²⁹Miután mindent véghezvittek, ami meg volt írva róla, levették a fáról, és sírba helyezték. ³⁰De Atyánk feltámasztotta őt a halottak közül, ³¹és ő sok napon át megjelent azoknak, akik együtt jöttek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt. ³²És mi azt az örömhírt hirdetjük nektek, hogy amit Atyánk megígért atyáinknak,

³³azt beteljesítette nekünk, a gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust, ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: »Az én Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.«

³⁴Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halottak közül, hogy soha többé ne jusson az enyészetre, így mondta: »Nektek adom a Dávidnak megígért szent és biztos áldásokat.« ³⁵Ezért egy másik zsoltárban is így szól: »Nem engeded, hogy a te Szented enyészetet lásson.« ³⁶Mert Dávid, miután a maga nemzedékében szolgálta Atyánk szándékát, elhunyt, atyái mellé temették, és enyészetet látott, ³⁷de akit Atyánk feltámasztott, az nem látott enyészetet. ³⁸Tudjátok meg tehát, testvéreim, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, ³⁹és őáltala mindenki, aki hisz, felszabadul mindaz alól, ami alól Mózes törvénye nem szabadíthatott fel titeket. ⁴⁰Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék rajtatok, amit a próféták megmondtak: ⁴¹»Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok és vesszetek el, mert olyat cselekszem napjaitokban, olyan tettet, amelyet nem hinnétek el, ha valaki elbeszélné nektek.«”

⁴²Amikor Pál és Barnabás kiment, kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. ⁴³Amikor a zsinagógai gyűlés véget ért, sok zsidó és a zsidó hitre tért kegyes ember követte Pált és Barnabást, akik beszéltek velük, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Atyánk kegyelmében.

⁴⁴A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr Jézus igéjét. ⁴⁵Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, elteltek irigységgel, és ellene mondtak Pál szavainak, sőt káromolták őt.

⁴⁶Pál és Barnabás ekkor bátran így szólt: „Először nektek kellett hirdetnünk Atyánk igéjét. Mivel azonban elutasítjátok, és így magatokat ítélitek méltatlannak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.”

⁴⁷Mert így parancsolta nekünk Atyánk: „Világosságul rendeltelek a népeknek, hogy üdvösség légy a föld végső határáig.”

⁴⁸Ennek hallatára a pogányok örvendeztek, és magasztalták az Úr Jézus igéjét, és mindazok hittek, akik az örök életre voltak rendelve. ⁴⁹Az Úr Jézus igéje pedig elterjedt az egész vidéken. ⁵⁰A zsidók azonban felbujtották a kegyes és előkelő asszonyokat meg a város vezető férfiait, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a vidékükről. ⁵¹Ők pedig lerázták lábukról a port ellenük, és elmentek Ikóniumba. ⁵²A tanítványok pedig megteltek örömmel és Szentlélekkel.