Bátor bizonyságtétel Ikóniumban

Lisztrában egy béna ember felugrik, és a sokaság úgy dönt, hogy Barnabás és Pál nem más, mint a leszállt Zeusz és Hermész. Megszaggatják ruhájukat, és ehelyett az élő Atyára mutatnak. Napokkal később ugyanez a sokaság megkövezi Pált, és halottnak hiszi. Ő felkel, és megy tovább.

14. fejezet.

Ikóniumban együtt bementek a zsidó zsinagógába, és úgy beszéltek, hogy a zsidók és a görögök közül is sokan hittek. A hitetlen zsidók azonban felingerelték és megmérgezték a pogányok lelkét a testvérek ellen. Hosszú ideig ott maradtak, és bátran szóltak az Úrért, aki bizonyságot tett kegyelmének igéjéről, és jeleket meg csodákat tett a kezük által. A város népe pedig meghasonlott: némelyek a zsidókhoz, mások az apostolokhoz csatlakoztak. Amikor pedig a pogányok és a zsidók a vezetőikkel együtt arra készültek, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket, ezt észrevették, és Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre menekültek, és ott tovább hirdették az evangéliumot.

Az Atya gyógyít Lisztrában

Lisztrában ült egy ember, akinek béna volt a lába, születésétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallgatta Pál beszédét. Pál rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon, ezért hangos szóval ezt mondta: „Állj a lábadra egyenesen!” Az ember pedig felugrott, és járni kezdett. Amikor a sokaság látta, mit tett Pál, likaóniai nyelven így kiáltott: „Az istenek szálltak le hozzánk emberi alakban!” Barnabást Zeusznak nevezték, Pált pedig Hermésznek, mert ő volt a fő szónok. Zeusz papja, akinek a temploma a város előtt állt, bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozni akart.

Amikor ezt az apostolok, Barnabás és Pál meghallották, megszaggatták ruhájukat, a sokaság közé futottak, és így kiáltottak, és ezt mondták: „Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is emberek vagyunk, hozzátok hasonló természetűek. Jó hírt hozunk nektek: térjetek meg ezektől a hiábavaló dolgoktól az élő Atyához, aki teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. A letűnt nemzedékek idején hagyta, hogy minden nép a maga útján járjon, de nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jót tett: adott nektek esőt az égből és termést hozó időket, és betöltötte szíveteket eledellel és örömmel.”

Ezekkel a szavakkal is alig tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzon nekik. Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek, megnyerték a sokaságot, megkövezték Pált, és kivonszolták a városból, mert azt hitték, hogy meghalt. Amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elindult Derbébe.

A tanítványok megerősítése

Miután hirdették az evangéliumot abban a városban, és sok tanítványt szereztek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába, megerősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mert sok nyomorúságon át kell bemennünk Atyánk országába. Miután pedig gyülekezetenként véneket rendeltek nekik, böjtöléssel és imádsággal az Úrra bízták őket, akiben hittek.

Azután áthaladtak Pisidián, és Pamfíliába értek. Miután Pergében hirdették az igét, lementek Attáliába, onnan pedig Antiókhiába hajóztak, ahol Atyánk kegyelmére bízták őket arra a munkára, amelyet elvégeztek. Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték mindazt, amit Atyánk tett velük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre. És ott maradtak a tanítványokkal hosszú ideig.