Egy Boáz nevű ember

Ruth kimegy kalászt szedni, és nem véletlenül éppen Boáz földjére kerül, aki a rokonuk. Boáz megvédi, enni ad neki, és megáldja, amiért Atyánk szárnyai alatt keresett oltalmat. Naómi meghallja a nevet, és felismeri, hogy a családban van egy megváltó rokon.

2. fejezet.

Naominak volt egy rokona a férje révén: egy tekintélyes, gazdag ember Elimélek nemzetségéből, akit Boáznak hívtak. Ruth, a móábi, ezt mondta Naominak: „Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedegetni az után, akinek a szemében kedvet találok.” Naomi így felelt: „Menj, lányom!”

Elment tehát, és kalászt szedegetett az aratók mögött. Történetesen éppen arra a mezőre jutott, amely Boázé volt, Elimélek nemzetségéből.

Ekkor éppen megérkezett Boáz Betlehemből, és ezt mondta az aratóknak: „Atyánk legyen veletek!” „Áldjon meg téged Atyánk!” – felelték.

Ekkor Boáz megkérdezte a munkavezetőjét: „Kié ez a fiatal nő?”

A munkavezető így válaszolt: „Az a móábi fiatal nő, aki Naomival együtt tért vissza Móáb földjéről. Ezt kérte: »Hadd szedegessek, és hadd gyűjtsek a kévék között az aratók mögött.« Idejött, és reggeltől mostanáig itt maradt, csak egy keveset pihent a kunyhóban.”

Boáz ezt mondta Ruthnak: „Hallgass rám, lányom! Ne menj másik mezőre kalászt szedni, és ne is menj el innen, hanem maradj a szolgálólányaim mellett! Tartsd szemmel a mezőt, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a legényeknek, hogy ne nyúljanak hozzád. Ha megszomjazol, menj a korsókhoz, és igyál abból, amit a legények megtöltöttek!”

Ekkor Ruth arccal a földre borult, és ezt kérdezte tőle: „Miért találtam kedvet a szemedben, hogy törődsz velem, egy idegennel?”

Boáz így felelt: „Mindent elmondtak nekem, amit az anyósodért tettél, amióta meghalt a férjed: hogyan hagytad el apádat, anyádat és a szülőföldedet, hogy olyan néphez jöjj, amelyet azelőtt nem ismertél. Fizessen meg Atyánk azért, amit tettél! Jutalmazzon meg bőségesen Atyánk, Izráel Istene, akinek a szárnyai alá jöttél oltalomért!”

Ruth ezt mondta: „Bárcsak továbbra is kedvet találnék a szemedben, uram” – mondta – „mert megvigasztaltál, és szívhez szólóan beszéltél szolgálóddal, pedig nem is vagyok olyan, mint a szolgálólányaid.”

Evés idején Boáz ezt mondta neki: „Gyere ide, egyél a kenyérből, és mártsd a falatodat a borecetbe!” Ruth leült az aratók mellé, Boáz pedig pörkölt gabonát nyújtott neki. Ruth evett, jóllakott, és még maradt is neki.

Amikor felállt, hogy tovább szedegessen, Boáz megparancsolta a legényeinek: „Hadd szedegessen akár a kévék között is, ne szégyenítsétek meg! Sőt, húzzatok ki neki szálakat a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje fel, és ne szóljatok rá!”

Így szedegetett a mezőn egészen estig, majd kicsépelte, amit összegyűjtött, és körülbelül húsz liternyi árpa lett belőle. Bevitte a városba, és az anyósa látta, mennyit szedegetett. Elő is vette, és odaadta neki azt is, ami megmaradt, miután jóllakott.

Az anyósa megkérdezte: „Hol szedegettél ma? Hol dolgoztál? Áldott legyen, aki törődött veled!” Ruth elmondta, kinek a mezőjén dolgozott: „Boáznak hívják azt az embert, akinél ma dolgoztam.”

Naomi ezt mondta a menyének: „Áldja meg őt Atyánk, aki nem vonta meg szeretetét sem az élőktől, sem a holtaktól!” Majd hozzátette: „Közeli rokonunk ez az ember, egyike a mi megváltó rokonainknak.” ^a

Ruth, a móábi, ezt mondta: „Még azt is mondta nekem: »Maradj a munkásaim mellett, amíg be nem fejezik az egész aratásomat.«”

Naomi ezt mondta a menyének, Ruthnak: „Jól van, lányom, menj ki az ő szolgálólányaival, hogy ne bántsanak egy másik mezőn!” Ruth Boáz szolgálólányai mellett maradt, és kalászt szedegetett, amíg véget nem ért az árpa- és a búzaaratás. Az anyósával élt együtt.