Jób megátkozza születése napját
Jób azzal töri meg a csendet, hogy megátkozza születése napját. Azt akarja, hogy az az éjszaka törlődjön a naptárból, és irigyli a halva született gyermekeket és a halott királyokat, mert a sírban legalább csend van. Miért ad világosságot, kérdezi, annak az embernek, akit Isten bekerített?
3 1Ezután Jób megnyitotta a száját, és megátkozta születése napját. 2Ezt mondta: 3„Vesszen el a nap, amelyen születtem, és az éjszaka, amely ezt mondta: »Fiú fogant.« 4Az a nap legyen sötétség! Ne keresse Isten odafönt, és ne ragyogjon rá fény. 5Követelje magának a sötétség és a mélységes homály; telepedjen rá felhő; rémítse meg a nappal feketesége. 6Azt az éjszakát ragadja el sűrű sötétség; ne örüljön az év napjai között, és ne számlálják a hónapok közé. 7Igen, legyen meddő az az éjszaka; ne hangozzék benne örömkiáltás. 8Átkozzák meg azok, akik a napokat átkozzák, akik készek felkelteni a Leviatánt. a a v8 Az ókori világban úgy hitték, hogy a hivatásos átkozóknak hatalmuk van a szerencsés és a szerencsétlen napok fölött. 9Sötétüljenek el hajnalának csillagai; várjon világosságra, de ne találjon, és ne lássa meg a reggel első sugarait, 10mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el a nyomorúságot a szemem elől. 11Miért nem haltam meg születésemkor, miért nem múltam ki, amikor kijöttem a méhből? 12Miért volt térd, amely befogadott engem, és emlő, amelyből szophattam? b b v12 Az ókori Közel-Keleten a gyermek befogadásának hivatalos aktusa volt, ha az újszülöttet egy rokon térdére helyezték. 13Mert most csendben feküdnék, aludnék, és nyugalmam lenne, 14a föld királyaival és tanácsadóival, akik romokat építettek maguknak, 15vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk volt, akik ezüsttel töltötték meg a házukat. 16Vagy miért nem lettem eltemetett, halva született gyermek, mint a csecsemők, akik sohasem látták meg a világosságot? 17Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és ott megnyugszanak a megfáradtak. 18A foglyok mind békében vannak; nem hallják többé a hajcsár hangját. 19Kicsik és nagyok egyaránt ott vannak, és a rabszolga szabad az urától. 20Miért kap világosságot a nyomorult, és életet a keseredett lelkű, 21aki a halálra vágyik, de az nem jön el, és jobban ás utána, mint az elrejtett kincs után, 22aki ujjong örömében, és örül, amikor megtalálja a sírt? 23Miért kap világosságot az az ember, akinek útja rejtve van, akit Isten körülkerített? 24Mert sóhajtozásom előbb jön, mint a kenyerem, és jajszavam úgy ömlik, mint a víz. 25Mert amitől rettegtem, az jött rám, és amitől féltem, az ért utol. 26Nincs békességem, nincs nyugtom, nincs pihenésem, csak gyötrelem.”
