A vádló visszatér
A vádló visszatér, és Atyánk megenged egy második csapást: fekélyeket tetőtől talpig. Jób felesége azt mondja neki, átkozza meg Istent, és haljon meg; ő nem teszi, anélkül hogy úgy tenne, mintha a baj megérdemelt volna. Három barát érkezik, megszaggatják ruhájukat, és hét napig némán ülnek vele.
2 1Megint eljött az a nap, amikor a mennyei udvar tagjai megjelentek Atyánk előtt, és közöttük megjelent a vádló is, hogy ő is Atyánk elé álljon.
2Atyánk ezt mondta a vádlónak: „Honnan jössz?” A vádló így felelt: „A földön barangoltam, és jártam rajta fel s alá.”
3Atyánk ezt mondta a vádlónak: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen és becsületes ember, aki féli Istent, és kerüli a rosszat. Még most is ragaszkodik feddhetetlenségéhez, noha felingereltél ellene, hogy ok nélkül pusztítsam el.”
4A vádló így felelt Atyánknak: „Bőrt a bőrért! Az ember mindenét odaadja a saját életéért. 5De most nyújtsd ki a kezed, és sújts le a csontjára és a húsára, és biztosan szemtől szemben megátkoz majd téged.”
6Atyánk ezt mondta a vádlónak: „Jól van, a kezedben van, csak az életét kíméld meg!”
7A vádló ekkor eltávozott Atyánk elől, és fájdalmas fekélyekkel sújtotta Jóbot a talpától a feje búbjáig. 8Jób pedig fogott egy cserépdarabot, hogy azzal vakargassa magát, és közben a hamuban ült. 9Ekkor a felesége ezt mondta neki: „Még mindig ragaszkodsz a feddhetetlenségedhez? Átkozd meg Istent, és halj meg!” a a v9 Jób felesége itt „Istent” mond, nem „Atyát” – ez a távolságtartó hangnem, amelyben a könyv párbeszédei maradnak mindaddig, amíg Jób végül szemtől szemben nem találkozik Atyánkkal.
10De Jób ezt mondta neki: „Úgy beszélsz, mint egy bolond asszony. Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat ne fogadnánk el?” Mindezek ellenére Jób nem vétkezett az ajkával.
Három barát közeledik
11Amikor Jób három barátja meghallotta mindazt a bajt, amely érte, mindegyikük eljött otthonából: a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Megállapodtak, hogy elmennek hozzá, együttéreznek vele, és megvigasztalják. 12Amikor messziről meglátták, nem ismerték meg. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatta mindegyik a köntösét, és port szórtak a fejükre az ég felé. 13Hét nap és hét éjjel ültek vele a földön, és senki sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy nagyon nagy a szenvedése.
