Jób 1 FHB Father's Heart Bible™

1 ¹Élt Úc földjén egy ember, akit Jóbnak hívtak. Ez az ember feddhetetlen és becsületes volt, félte Istent, és kerülte a rosszat. ^a a v1 Jób itt „félte Istent” – innen indul Jób útja. A könyv során Jób megismeri ezt az Istent, nem csupán mint igazságos és hatalmas Istent, hanem mint az Atyát, aki a kapcsolatot keresi, és mindvégig az volt. A 42,5-ben elhangzó, csúcspontot jelentő vallomása mutatja meg a teljes ívet – „most pedig saját szememmel látlak téged”. ²Hét fia és három lánya született. ³Hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz pár ökre és ötszáz nőstény szamara volt, és igen sok szolgája, úgyhogy ez az ember volt a legnagyobb a keleten élők között. ⁴Fiai sorra lakomát rendeztek, mindegyik a maga házában a maga napján, és üzentek három húgukért is, hogy velük együtt egyenek és igyanak. ⁵Amikor a lakoma napjai lejártak, Jób elküldött értük, és megszentelte őket; korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindegyikükért. Mert ezt gondolta Jób: „Hátha vétkeztek a gyermekeim, és megátkozták Istent a szívükben.” Így tett Jób mindig.

Összeül a mennyei tanács

⁶Történt egy napon, hogy a mennyei tanács tagjai megjelentek, hogy Atyánk elé álljanak, és velük együtt megjelent a Sátán is.

⁷Atyánk ezt kérdezte a Sátántól: „Honnan jössz?” A Sátán így felelt Atyánknak: „A földön barangoltam, ott jártam-keltem.”

⁸Atyánk ezt mondta a Sátánnak: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli Istent, és kerüli a rosszat.”

⁹A Sátán így felelt Atyánknak: „Vajon ingyen féli Jób az Istent? ¹⁰Nemde te vontál sövényt köré, a háza és minden vagyona köré, minden oldalról? Megáldottad keze munkáját, és jószága elterjedt az országban. ¹¹De nyújtsd csak ki a kezed, és sújts le mindenre, ami az övé: biztosan szemtől szemben fog megátkozni téged!”

¹²Atyánk ezt mondta a Sátánnak: „Jól van, minden a hatalmadban van, amije csak van; csak rá magára ne emelj kezet!” Ekkor a Sátán eltávozott Atyánk színe elől.

¹³Történt egy napon, hogy Jób fiai és lányai ettek és bort ittak legidősebb bátyjuk házában, ¹⁴amikor egy hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: „Az ökrök szántottak, a szamarak pedig mellettük legeltek, ¹⁵amikor a sébaiak rajtuk ütöttek, és elhajtották őket, a szolgákat pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt adjak neked.”

¹⁶Még beszélt, amikor már jött a másik, és ezt mondta: „Isten tüze hullott alá az égből, elégette a juhokat és a szolgákat, megemésztette őket. Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt adjak neked.”

¹⁷Még beszélt, amikor már jött a másik, és ezt mondta: „A babiloniak három csapatba verődtek, rárontottak a tevékre, és elhajtották őket, a szolgákat pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt adjak neked.”

¹⁸Még beszélt, amikor már jött a másik, és ezt mondta: „Fiaid és lányaid ettek és bort ittak legidősebb bátyjuk házában, ¹⁹amikor hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrázta a ház négy sarkát, az rádőlt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt adjak neked.”

²⁰Ekkor Jób fölkelt, megszaggatta köntösét, megnyírta a fejét, a földre borult, és imádkozott. ²¹Ezt mondta: „Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen térek oda vissza. Atyánk adta, és ő vette el; áldott legyen az ő neve!” ^b b v21 Még a megsemmisítő veszteségben is áldja Jób azt, aki ad és elvesz. Imádatában a szövetség nevéért nyúl – az FHB pedig Atyánknak nevezi őt, annak a kapcsolatnak a nevén, amely felé Jób tart, még mielőtt teljesen látná. ²²Mindezek ellenére Jób nem vétkezett, és nem vádolta Istent semmi helytelenséggel.