Örök szeretettel szerettelek

Hazatérés a szétszórt Izráelnek: Ráhel sírása választ kap, Efraim visszatér, mint elsőszülött fiú, a gyász tánccá változik, és új szövetség születik, amely nem kőtáblákra, hanem szívekre van írva, ahol a bűn bocsánatot nyer, és mindenki – a legkisebbtől a legnagyobbig – közvetlenül ismeri az Atyát.

31. fejezet.

„Abban az időben – így szól Atyánk – Izráel minden nemzetségének Atyja leszek, ők pedig az én gyermekeim lesznek.”

Ezt mondja Atyánk: A nép, amely túlélte a fegyvert, kegyelmet talált a pusztában; Izráel elindult, hogy megnyugvást találjon.

Messziről megjelent nekem Atyánk: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűséges szeretettel.”

„Újra felépítelek, és felépülsz, Izráel szűze! Újra felveszed a dobjaidat, és kivonulsz az ünneplők táncában. Újra szőlőket ültetsz Samária hegyein; az ültetők ültetnek, és élvezik a gyümölcsét.” Mert eljön a nap, amikor kiáltanak az őrök Efraim hegyvidékén: „Keljetek fel, menjünk fel a Sionra, Atyánkhoz!”

Mert ezt mondja Atyánk: Ujjongjatok örömmel Jákóbért, kiáltsatok a legnagyobb nemzetért; hirdessétek, dicsérjétek, és mondjátok: „Atyánk, szabadítsd meg népedet, Izráel maradékát!” „Íme, elhozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld legtávolabbi részeiről – köztük a vakot és a sántát, a várandós asszonyt és a vajúdót. Együtt térnek vissza ide, nagy sereggel. Sírva jönnek, és könyörgésük közben vezetem őket; vízpatakok mellett járatom őket, egyenes úton, amelyen nem botlanak meg, mert atyja lettem Izráelnek, és Efraim az elsőszülöttem.”

Halljátok Atyánk szavát, nemzetek, és hirdessétek a szigeteken a messzeségben; mondjátok: „Aki szétszórta Izráelt, összegyűjti, és megőrzi, ahogy a pásztor őrzi a nyáját.” Mert Atyánk megváltotta Jákóbot, és kiszabadította a nála erősebb kezéből. Eljönnek, és ujjongva énekelnek a Sion magaslatán, és ragyognak Atyánk jóságán – a gabonán, a muston és az olajon, meg a nyáj és a csorda kicsinyein. Életük olyan lesz, mint az öntözött kert, és soha többé nem gyötri őket a bánat.

„Akkor a lányok örvendeznek a táncban, az ifjak és az öregek együtt. Gyászukat örömre fordítom; megvigasztalom őket, és bánatuk helyett örömet adok nekik. Bőséggel töltöm meg a papokat, és gyermekeim jóllaknak az én jóságommal” – így szól Atyánk.

Ezt mondja Atyánk: Hang hallatszik Rámában – jajgatás és keserves sírás. Ráhel siratja gyermekeit; nem akar megvigasztalódni gyermekei miatt, mert nincsenek többé. ^a

Ezt mondja Atyánk: Tartsd vissza hangodat a sírástól, szemedet a könnyektől, mert van jutalma a munkádnak – így szól Atyánk –; visszatérnek az ellenség földjéről. „Van reménységed a jövődre nézve – így szól Atyánk –, és fiaid visszatérnek a saját földjükre. Jól hallottam Efraimot, amint panaszkodik: »Megfenyítettél, és megfenyíttettem, mint a betöretlen borjú; téríts vissza, hogy visszatérjek, mert te vagy az én Atyám.« Mert miután elfordultam, megbántam; miután megtanítottak, a combomra csaptam. Szégyenkeztem és megszégyenültem, mert ifjúságom gyalázatát hordoztam. ^b Hát nem drága fiam Efraim? Nem az én gyönyörűséges gyermekem? Mert ahányszor ellene szólok, mégis megemlékezem róla. Ezért megindul érte a szívem, biztosan megkönyörülök rajta” – így szól Atyánk. „Állíts magadnak útjelzőket, készíts magadnak oszlopokat. Figyelj az országútra, az útra, amelyen jártál. Térj vissza, Izráel szűze, térj vissza a városaidba. Meddig ingadozol, hűtlen leány? Mert új dolgot teremtettem a földön: asszony veszi körül a férfit.”

Ezt mondja a Seregek Atyja, Izráel Atyja: Amikor jóra fordítom sorsukat, újra ezt mondják majd Júda földjén és városaiban: „Atyánk áldjon meg téged, igazság otthona, szent hegy!” Júda és minden városa együtt lakik majd ott – földművesek és azok, akik nyájukkal vándorolnak. „Mert felüdítem a fáradt lelket, és megtöltök minden bánattól elcsigázott lelket.”

Erre felébredtem, és körülnéztem, és édes volt nekem az álmom.

„Eljön az idő – így szól Atyánk –, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát ember és állat magvával. Ahogyan őrködtem felettük, hogy kiszakítsam, leromboljam, feldúljam, elpusztítsam és veszedelmet hozzak rájuk, úgy őrködöm majd felettük, hogy felépítsem és elültessem őket” – így szól Atyánk. „Azokban a napokban nem mondják többé: »Az apák ették meg a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásott el tőle.«”

„Mindenki a maga bűnéért hal meg. Ha valaki savanyú szőlőt eszik, annak a saját foga vásik el.”

„Eljön az idő – így szól Atyánk –, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával. ^c Nem olyan lesz, mint az a szövetség, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről – azt a szövetségemet ők megszegték, pedig férjük voltam” – így szól Atyánk. „De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával kötök azok után a napok után – így szól Atyánk –: a törvényemet a bensőjükbe helyezem, és a szívükre írom. Atyjuk leszek, ők pedig a gyermekeim lesznek. Nem tanítja többé senki a felebarátját, sem a testvérét így: »Ismerd meg Atyánkat!«, mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig – így szól Atyánk. Mert megbocsátom a bűnüket, és a vétkükre nem emlékezem többé.”

Ezt mondja Atyánk, aki a napot adja, hogy világítson nappal, a hold és a csillagok rendjét, hogy világítsanak éjjel, aki felkavarja a tengert, úgyhogy zúgnak a hullámai – a Seregek Atyja a neve:

„Ha ez a rend valaha is eltűnik előlem – így szól Atyánk –, akkor Izráel fiai is megszűnnek nemzet lenni előttem mindörökre.” Ezt mondja Atyánk: Ha megmérhető volna fönt az ég, és kikutatható lent a föld alapja, akkor én is elvetném Izráel egész utódságát mindazért, amit tettek – így szól Atyánk.

„Eljön az idő – így szól Atyánk –, amikor felépül nekem a város a Hananél-toronytól a Szeglet-kapuig. A mérőzsinór továbbhalad egyenesen a Gáréb-halomig, majd Góa felé fordul. A holttestek és a hamu egész völgye, és az egész mezőség a Kidrón-völgyig, a keleti Ló-kapu szegletéig, szent lesz Atyánknak – soha többé nem gyomlálják ki, és nem rombolják le.”