1Mózes 37 FHB Father's Heart Bible™

37 ¹Jákób azon a földön telepedett le, ahol apja jövevényként élt, Kánaán földjén. ²Ez Jákób nemzetségének története. József, a tizenhét éves ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel, Bilha és Zilpa fiaival, akik apja feleségei voltak – és rossz hírt vitt róluk apjuknak. ³Izráel jobban szerette Józsefet minden más fiánál, mert öregkorában született neki, és tarka köntöst csináltatott neki. ⁴Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt mindnyájuknál, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá.

⁵József egyszer álmot látott, és elmondta testvéreinek, akik emiatt még jobban gyűlölték. ⁶Ezt mondta nekik: „Hallgassátok meg, milyen álmot láttam! ⁷Éppen kévéket kötöttünk a mezőn, amikor egyszerre fölemelkedett az én kévém, és egyenesen megállt, a ti kévéitek pedig körülvették, és meghajoltak előtte.”

⁸Testvérei ezt mondták neki: „Talán királyunk akarsz lenni? Talán uralkodni akarsz rajtunk?” És még jobban gyűlölték az álmai és a szavai miatt. ⁹Majd újabb álmot látott, és elmondta testvéreinek: „Nézzétek, megint álmot láttam: a nap, a hold és tizenegy csillag meghajolt előttem.” ¹⁰Amikor elmondta apjának és testvéreinek, apja megfeddte: „Miféle álom ez, amit láttál? Talán bizony eljövünk, én, anyád és testvéreid, és földig hajolunk előtted?” ¹¹Testvérei féltékenyek voltak rá, apja pedig megjegyezte magának a dolgot.

Testvéreihez küldi apja

¹²Egyszer a testvérei elmentek, hogy apjuk nyáját legeltessék Sikem közelében. ¹³Izráel ezt mondta Józsefnek: „Ugye a testvéreid Sikemnél legeltetik a nyájat? Gyere, elküldelek hozzájuk!” József így felelt: „Itt vagyok.”

¹⁴Apja ezt mondta neki: „Menj el, nézd meg, jól vannak-e a testvéreid és a nyáj, azután hozz nekem hírt!” Így küldte el őt Hebrón völgyéből, József pedig megérkezett Sikembe. ¹⁵Egy ember találkozott vele, amikor a mezőn bolyongott, és megkérdezte tőle: „Mit keresel?”

¹⁶Ő így felelt: „A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetnek!”

¹⁷„Elmentek innen” – mondta az ember. – „Hallottam, hogy ezt mondták: »Menjünk Dótánba!«” József a testvérei után ment, és meg is találta őket Dótánban.

¹⁸Amikor messziről meglátták, még mielőtt a közelükbe ért volna, összebeszéltek, hogy megölik.

¹⁹„Nézzétek, jön az álomlátó!” – mondták egymásnak. ²⁰„Gyertek, öljük meg, és dobjuk be az egyik gödörbe! Azt mondjuk majd, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.”

²¹Amikor Rúben ezt meghallotta, meg akarta menteni a kezükből, ezért így szólt: „Ne vegyük el az életét!” ²²Ezt mondta nekik Rúben: „Ne ontsatok vért! Dobjátok be ebbe a pusztai kútba, de kezet ne emeljetek rá!” Azért mondta ezt Rúben, hogy kimentse őt a kezükből, és visszavigye apjához. ²³Amikor József odaért a testvéreihez, lehúzták róla a köntöst, a tarka köntöst, amely rajta volt. ²⁴Azután megragadták, és bedobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz.

²⁵Majd leültek enni. Amikor fölnéztek, egy izmaelita karavánt láttak, amely Gileád felől jött; tevéik fűszert, balzsamot és mirhát vittek, úton Egyiptom felé. ²⁶Ekkor Júda ezt mondta a testvéreinek: „Mi hasznunk belőle, ha megöljük a testvérünket, és elleplezzük a vérét? ²⁷Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljünk rá kezet, hiszen a testvérünk ő, a mi vérünk!” A testvérei pedig hallgattak rá. ²⁸Amikor midjáni kereskedők mentek arra, kihúzták Józsefet a kútból, és eladták az izmaelitáknak húsz ezüstért, azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba.

²⁹Amikor Rúben visszatért a kúthoz, és látta, hogy József nincs ott, megszaggatta a ruháját. ³⁰Visszament a testvéreihez, és ezt mondta: „Nincs meg a gyermek! Hová legyek most már?”

³¹Ekkor fogták József köntösét, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a köntöst a vérbe. ³²Elküldték a tarka köntöst, elvitték apjukhoz, és ezt mondták: „Ezt találtuk. Nézd meg, a fiad köntöse-e, vagy sem!”

³³Ő megismerte, és ezt mondta: „A fiam köntöse! Vadállat ette meg! Józsefet biztosan széttépték.” ³⁴Ekkor Jákób megszaggatta a ruháját, gyászruhát öltött, és sokáig gyászolta a fiát. ³⁵Fiai és leányai mind vigasztalni próbálták, de nem akart megvigasztalódni, hanem ezt mondta: „Nem, gyászolva megyek le a fiamhoz a sírba.” Így siratta őt az apja. ^a a v35 A Seol a holtak hazája – árnyékos hely, ahová mindenki lekerül a halálakor; nem azonos a pokol későbbi, újszövetségi fogalmával, amely az ítélet helye. ³⁶A midjániak pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik főemberének, a testőrség parancsnokának.