2Sámuel 1 FHB Father's Heart Bible™

1 ¹Saul halála után Dávid visszatért az amálékiak legyőzéséből, és két napig Ciklágban maradt. ²A harmadik napon egy ember érkezett Saul táborából, megszaggatott ruhában, porral a fején. Amikor Dávidhoz ért, a földre borult, és meghajolt.

³Dávid megkérdezte tőle: „Honnan jössz?” Az így felelt: „Izráel táborából menekültem.”

⁴„Mi történt?” – kérdezte Dávid. – „Mondd el nekem!” Az így szólt: „A nép megfutamodott a csatából. Sokan elestek és meghaltak. Saul és fia, Jónátán is meghalt.”

⁵Dávid megkérdezte a hírt hozó fiatalembert: „Honnan tudod, hogy Saul és fia, Jónátán meghalt?”

⁶A fiatalember így felelt: „Éppen a Gilbóa-hegyre kerültem, és ott volt Saul, a lándzsájára támaszkodva, a harci szekerek és a lovasok pedig egyre közelebb értek hozzá. ⁷Hátrafordult, meglátott engem, és odakiáltott nekem. Én így szóltam: »Itt vagyok.« ⁸Megkérdezte tőlem: »Ki vagy?« Ezt feleltem neki: »Amáléki vagyok.« ⁹Ezt mondta nekem: »Állj mellém, és ölj meg, mert iszonyú kín fogott el, de még élek.« ¹⁰Odaálltam hát mellé, és megöltem, mert tudtam, hogy nem éli túl a bukását. Aztán levettem a koronát a fejéről és a karperecet a karjáról, és elhoztam ide az én uramnak.”

¹¹Ekkor Dávid megragadta a ruháját, és megszaggatta, és így tett a vele lévő összes ember is. ¹²Gyászoltak, sírtak és böjtöltek estig Saulért, fiáért, Jónátánért, Atyánk népéért és Izráel házáért, mert fegyver által estek el.

¹³Dávid megkérdezte a hírt hozó fiatalembert: „Hová való vagy?” Az így felelt: „Egy jövevény fia vagyok, egy amáléki.”

¹⁴Dávid ezt mondta: „Hogyhogy nem féltél kinyújtani a kezedet, hogy megöld Atyánk felkentjét?” ¹⁵Dávid odahívta egyik fiatalemberét, és ezt mondta: „Menj, vágd le!” Az lesújtott rá, és meghalt. ¹⁶Dávid ugyanis ezt mondta neki: „A te véred a te fejedre szálljon, mert a saját szád tanúskodott ellened, amikor ezt mondtad: »Megöltem Atyánk felkentjét.«”

Hogy elestek a hősök!

¹⁷Ekkor Dávid elénekelte ezt a gyászéneket Saulról és fiáról, Jónátánról, ¹⁸és megparancsolta, hogy tanítsák meg Júda népének ezt a gyászéneket, amelynek Az íj a címe; meg van írva Jásár könyvében: ^a a v18 Jásár könyve ősi izráeli hősi költemények gyűjteménye volt, amely nem maradt fenn. ¹⁹„Ékességed, Izráel, ott hever halottan a magaslataidon. Hogy elestek a hősök! ²⁰Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin, nehogy örüljenek a filiszteusok leányai, nehogy ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai. ²¹Gilbóa hegyei, ne hulljon rátok se harmat, se eső, ne teremjenek mezőitek áldozatra valót. Mert ott érte gyalázat a hősök pajzsát, Saul pajzsát, amelyet nem kennek többé olajjal. ^b b v21 A harcosok rendszeresen beolajozták a bőrpajzsukat, hogy hajlékony és harcra kész maradjon; egy olajozatlan pajzs tönkrement és használhatatlan volt. ²²A megöltek vérétől, a hősök húsától nem hátrált meg Jónátán íja, és nem tért vissza üresen Saul kardja. ²³Saul és Jónátán, akiket szerettek és kedveltek életükben, a halálban sem váltak el egymástól. Gyorsabbak voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál. ²⁴Izráel leányai, sírjatok Saulért, aki bíborba és pompás ruhába öltöztetett titeket, aki arany ékességekkel díszítette ruhátokat. ²⁵Hogy elestek a hősök a csata hevében! Jónátán ott hever halottan a magaslataidon. ²⁶Gyászollak téged, testvérem, Jónátán; nagyon kedves voltál nekem. Csodálatos volt a szereteted irántam, több az asszonyok szereteténél. ²⁷Hogy elestek a hősök! Elpusztultak a harc fegyverei.”