1Sámuel 25 FHB Father's Heart Bible™

25 ¹Sámuel meghalt, és egész Izráel összegyűlt, hogy meggyászolja, majd eltemették otthonában, Rámában. Dávid pedig elindult, és lement Párán pusztájába.

²Volt egy ember Máonban, akinek Karmelben volt birtoka. Nagyon gazdag volt: háromezer juha és ezer kecskéje volt. Éppen a juhait nyírta Karmelben. ³Az ember neve Nábál volt, a feleségéé pedig Abigail. Az asszony okos és szép volt, a férfi azonban durva és gonosz volt a dolgaiban – kálébi nemzetségből származott. ⁴Amikor Dávid a pusztában volt, meghallotta, hogy Nábál a juhait nyírja. ⁵Dávid elküldött tíz legényt, és ezt mondta nekik: „Menjetek fel Karmelbe! Keressétek fel Nábált, és köszöntsétek a nevemben! ⁶Ezt mondjátok neki: »Hosszú életet neked! Békesség neked, békesség a házad népének, és békesség mindennek, amid van!« ⁷Hallom, hogy juhnyíróid vannak. A pásztoraid velünk voltak, semmiben sem bántottuk őket, és semmijük sem hiányzott egész idő alatt, amíg Karmelben voltak. ⁸Kérdezd meg a legényeidet, és ők megmondják neked. Találjanak hát kegyelmet a legényeim a szemedben, mert ünnepnapon jöttünk. Kérlek, adj, amit csak tudsz, a szolgáidnak és a fiadnak, Dávidnak!”

⁹Megérkeztek Dávid legényei, és elmondták mindezeket a szavakat Nábálnak Dávid nevében, majd vártak.

¹⁰Nábál így felelt Dávid szolgáinak: „Ki az a Dávid? Ki ez az Isai fia? Sok szolga szakad el manapság az urától. ¹¹Miért venném a kenyeremet, a vizemet és a húst, amelyet a nyíróimnak vágtam le, hogy olyan embereknek adjam, akikről azt sem tudom, honnan valók?”

¹²Dávid legényei visszafordultak, és amikor megérkeztek, jelentettek neki minden szót.

¹³Dávid ezt mondta az embereinek: „Kössétek fel mindannyian a kardotokat!” Fel is kötötte mindegyik a kardját, Dávid is. Mintegy négyszázan mentek fel Dávid után, kétszázan pedig a holminál maradtak.

¹⁴Az egyik legény ezt mondta Abigailnak, Nábál feleségének: „Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék a gazdánkat, de ő gyalázta őket. ¹⁵Pedig ezek az emberek nagyon jók voltak hozzánk. Soha nem bántottak minket, és semmink sem hiányzott egész idő alatt, amíg velük jártunk a mezőn. ¹⁶Fal voltak körülöttünk éjjel és nappal, egész idő alatt, amíg velük őriztük a juhokat. ¹⁷Most hát tudd meg és lásd, mit kell tenned, mert elhatározott veszedelem fenyegeti a gazdánkat és egész háza népét. Ő pedig olyan megátalkodott, hogy szólni sem lehet hozzá.”

¹⁸Abigail sietve fogott kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt elkészített juhot, mintegy harmincöt mérő pörkölt gabonát, száz fürt aszú szőlőt és kétszáz fügekalácsot, és felrakatta őket a szamarakra. ¹⁹Ezt mondta a szolgáinak: „Menjetek előttem, én majd utánatok megyek!” A férjének, Nábálnak azonban semmit sem mondott. ²⁰Amint a szamarán lovagolt lefelé egy rejtett hegyi ösvényen, szembetalálkozott Dáviddal és embereivel, akik éppen feléje jöttek lefelé.

²¹Dávid pedig ezt mondogatta: „Hiába őriztem mindazt, amije ennek az embernek a pusztában volt, semmi sem hiányzott abból, ami az övé – ő pedig rosszal fizet nekem a jóért. ²²Úgy bánjon Atyánk Dávid ellenségeivel, most és ezután is, ha reggelig életben hagyok egyetlen férfit is mindazok közül, akik hozzá tartoznak!”

²³Amikor Abigail meglátta Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arccal a földre borult előtte, és meghajolt. ²⁴A lábához borult, és ezt mondta: „Rajtam legyen a vétek, uram, egyedül rajtam! Hadd szóljon hozzád szolgálólányod, hallgasd meg szolgálólányod szavait! ²⁵Kérlek, uram, ne törődj ezzel a semmirekellő emberrel, Nábállal, mert olyan ő, amit a neve jelent: Nábál annyit tesz, Bolond, és bolondság van vele. Én, a szolgálólányod, nem láttam a legényeket, akiket uram küldött. ²⁶Most pedig, uram, az élő Atyánkra és a te életedre mondom: mivel Atyánk visszatartott téged a vérontástól, és attól, hogy saját kezeddel állj bosszút, legyenek olyanná, mint Nábál, a te ellenségeid, és mindazok, akik uramnak ártani akarnak! ²⁷Most pedig ezt az ajándékot, amelyet szolgálólányod hozott uramnak, adják azoknak a legényeknek, akik uramat követik. ²⁸Bocsásd meg szolgálólányod vétkét, mert Atyánk bizonyosan maradandó házat épít uramnak, hiszen uram Atyánk harcait vívja. Ne találtassék benned semmi gonoszság, amíg csak élsz! ²⁹Ha valaki feltámad, hogy üldözzön téged, és az életedre törjön, uram élete biztos helyen lesz az élők csomójába kötve Atyádnál, ellenségeid életét azonban elhajítja, mint a parittya kövét. ³⁰És amikor Atyánk megteszi uramért mindazt a jót, amelyet felőled megígért, és Izráel fejedelmévé tesz, ³¹ne legyen uramnak oka a bánkódásra, és ne furdalja a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontott vért, vagy hogy maga állt bosszút. És amikor Atyánk jót tesz urammal, emlékezz meg szolgálólányodról!”

³²Dávid ezt mondta Abigailnak: „Áldott legyen Atyánk, Izráel Istene, aki a mai napon elém küldött téged! ³³Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, aki ma visszatartottál a vérontástól, és attól, hogy saját kezemmel álljak bosszút! ³⁴Mert az élő Atyánkra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy ártsak neked: ha nem siettél volna elém, reggelig egyetlen férfi sem maradt volna életben Nábál övéi közül.”

³⁵Dávid elvette a kezéből, amit hozott, és ezt mondta neki: „Menj haza békességgel! Lásd, hallgattam a szavadra, és teljesítettem a kérésedet.”

³⁶Amikor Abigail Nábálhoz ért, az éppen lakomát tartott a házában, akár egy király. Nábál szíve vidám volt, mert igen részeg volt, ezért az asszony semmit sem mondott neki reggelig. ³⁷Reggel pedig, amikor Nábál kijózanodott a borból, a felesége mindent elmondott neki. Ekkor meghalt benne a szíve, és olyan lett, mint a kő. ³⁸Mintegy tíz nappal később Atyánk megverte Nábált, és az meghalt.

³⁹Amikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, ezt mondta: „Áldott legyen Atyánk, aki felkarolta ügyemet a gyalázatért, amelyet Nábáltól szenvedtem, és megőrizte szolgáját a gonosztól. Nábál gonoszságát pedig Atyánk visszahárította a saját fejére.” Majd Dávid követeket küldött, és megkérte Abigailt, hogy legyen a felesége.

⁴⁰Dávid szolgái megérkeztek Abigailhoz Karmelbe, és ezt mondták neki: „Dávid küldött minket, hogy feleségül vigyünk téged hozzá.”

⁴¹Az asszony felkelt, arccal a földig hajolt, és ezt mondta: „Íme, a te szolgálólányod kész szolgálni, és megmosni uram szolgáinak lábát.” ⁴²Abigail sietve felkészült, szamárra ült, és öt szolgálójával együtt követte Dávid követeit, és a felesége lett. ⁴³Dávid feleségül vette a jezréeli Ahinóamot is, így mindketten a feleségei lettek. ⁴⁴Saul pedig a leányát, Míkalt, Dávid feleségét, Paltiélnek, a gallimi Lais fiának adta.