Dávid megkíméli Atyánk felkentjét

Saul éppen abba a barlangba lép be, ahol Dávid rejtőzik. Dávid emberei ajándéknak mondják; ő ehelyett csak köntösének szegélyét vágja le, és még ez is bántja a lelkiismeretét. Odakint atyjának szólítja Sault, és Atyánkra bízza, hogy ítéljen kettejük között.

24. fejezet.

Miután Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki: „Dávid az Én-Gedi pusztájában van.” Saul ekkor maga mellé vett háromezer válogatott embert egész Izráelből, hogy megkeresse Dávidot és embereit a Vadkecskék-sziklái előtt. Útközben a juhaklokhoz ért, ahol egy barlang volt. Saul bement, hogy elvégezze a dolgát; Dávid pedig embereivel a barlang mélyén ült. Dávid emberei ezt mondták: „Ez az a nap, amelyről Atyánk így szólt hozzád: »Kezedbe adom ellenségedet, és azt teszel vele, amit akarsz.«” Dávid pedig felkelt, és titokban levágta Saul köpenyének sarkát. Ezután Dávidot bántani kezdte a lelkiismerete, mert levágta Saul köpenyének sarkát. Ezt mondta embereinek: „Mentsen meg Atyánk attól, hogy ilyet tegyek urammal, az ő felkentjével, hogy kezet emeljek rá, hiszen ő Atyánk felkentje.” Ezekkel a szavakkal visszatartotta Dávid az embereit, és nem engedte, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig elhagyta a barlangot, és útnak indult. Ezután Dávid is felkelt, kiment a barlangból, és Saul után kiáltott: „Uram, királyom!” Saul hátratekintett, Dávid pedig arccal a földre borult.

Dávid ezt mondta Saulnak: „Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik ezt mondják: »Nézd, Dávid a vesztedre tör«? Ma a saját szemeddel láttad, hogyan adott téged Atyánk a kezembe a barlangban. Néhányan arra biztattak, hogy öljelek meg, de én megkíméltelek, és ezt mondtam: »Nem emelek kezet az uramra, hiszen ő Atyánk felkentje.« Nézd, atyám, itt van kezemben köpenyed sarka! Levágtam, de nem öltelek meg. Tudd meg és lásd be, hogy nincs kezemen sem gonoszság, sem lázadás. Nem vétkeztem ellened, te mégis az életemre törsz, hogy elvedd azt. Ítéljen Atyánk közöttem és közötted, és álljon bosszút értem rajtad Atyánk, de az én kezem nem emelkedik rád. Ahogyan a régi közmondás tartja: »A gonoszoktól gonoszság származik.« Az én kezem nem lesz ellened. Ki ellen vonult ki Izráel királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát? Egyetlen bolhát? Ítéljen Atyánk közöttem és közötted, lássa meg, védje meg ügyemet, és mentsen meg a kezedből.”

Amikor Dávid befejezte ezeket a szavakat Saulhoz, Saul ezt kérdezte: „A te hangod ez, fiam, Dávid?” És hangosan sírni kezdett. Ezt mondta Dávidnak: „Igazságosabb vagy nálam, mert te jót tettél velem, én pedig rosszal fizettem neked. Ma megmutattad, mennyi jót tettél velem: Atyánk a kezedbe adott, te mégsem öltél meg. Ha valaki rátalál az ellenségére, vajon elengedi-e bántatlanul? Jutalmazzon meg téged bőségesen Atyánk azért, amit ma tettél velem. Most már tudom, hogy bizonyosan király leszel, és Izráel királysága szilárdan megáll a kezedben. Esküdj meg hát nekem Atyánkra, hogy nem irtod ki utánam az utódaimat, és nem törlöd el nevemet apám házából.”

Dávid megesküdött Saulnak. Saul ezután hazament, Dávid pedig embereivel felment a sziklavárba.