Atyánk Keíla megmentésére küldi Dávidot

Dávid kétszer is megkérdezi Atyánkat, mielőtt megmentené Keilát, aztán újra kérdez, és megtudja, hogy a város, amelyet megmentett, kiszolgáltatná őt. Jonatán megtalálja a pusztában, és megerősíti. Saul egy hegy körül szorítja be, míg egy filiszteus betörés el nem szólítja.

23. fejezet.

Jelentették Dávidnak: „Nézd, a filiszteusok Keíla ellen harcolnak, és fosztogatják a szérűket.”

Dávid megkérdezte Atyánkat: „Elmenjek, és megtámadjam ezeket a filiszteusokat?” Atyánk ezt felelte: „Menj, támadd meg a filiszteusokat, és mentsd meg Keílát!”

Dávid emberei ezt mondták: „Nézd, már itt Júdában is félünk, mennyivel inkább, ha Keílába megyünk a filiszteusok csatasorai ellen!”

Dávid ismét megkérdezte Atyánkat, és Atyánk ezt felelte: „Kelj fel, menj le Keílába, mert kezedbe adom a filiszteusokat!”

Dávid és emberei elmentek Keílába, megharcoltak a filiszteusokkal, elhajtották a jószágaikat, és nagy vereséget mértek rájuk, így megmentették Keíla lakóit.

Ebjátár, Ahimelek fia Dávidhoz menekült Keílába; éfóddal a kezében érkezett meg.

Amikor Saul meghallotta, hogy Dávid Keílában van, ezt mondta: „Isten a kezembe adta Dávidot, mert maga zárta be magát azzal, hogy kapukkal és zárakkal ellátott városba ment be.” Saul hadba szólította az egész népet, hogy vonuljanak le Keílába, és zárják körül Dávidot és embereit. Dávid megtudta, hogy Saul rosszat forral ellene, ezért így szólt Ebjátár paphoz: „Hozd ide az éfódot!” Dávid ezt mondta: „Atyám, Izráel Istene, szolgád biztosan hallotta, hogy Saul Keílába készül jönni, és el akarja pusztítani a várost énmiattam.

Kiszolgáltatnak-e Keíla polgárai a kezébe? Lejön-e Saul, ahogyan szolgád hallotta? Atyám, Izráel Istene, kérlek, mondd meg szolgádnak!” Atyánk így felelt: „Lejön.”

Dávid megkérdezte: „Kiszolgáltatnak-e Keíla polgárai engem és embereimet Saulnak?” Atyánk így felelt: „Kiszolgáltatnak.”

Dávid és mintegy hatszáz embere elhagyta Keílát, és egyik helyről a másikra vándorolt. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid megmenekült Keílából, abbahagyta az üldözését. Dávid a puszta erődítményeiben maradt, a Zíf pusztájának hegyvidékén. Saul nap mint nap kereste, de Atyánk nem adta a kezébe. Dávid Hóresben volt, a Zíf pusztájában, amikor meglátta, hogy Saul kivonult, hogy az életére törjön. Jónátán, Saul fia elindult, és elment Dávidhoz Hóresbe, majd megerősítette őt Atyánkban. Ezt mondta: „Ne félj! Apám, Saul keze nem talál rád. Te leszel Izráel királya, én pedig a második leszek melletted. Apám, Saul is tudja ezt.” Mindketten szövetséget kötöttek Atyánk előtt. Dávid Hóresben maradt, Jónátán pedig hazament.

Ekkor a zífiek felmentek Saulhoz Gibeába, és ezt mondták: „Nem nálunk rejtőzik-e Dávid a hóresi erődítményekben, a Hakílá halmán, Jesímóntól délre? Most tehát, ó, király, jöjj le, csak jöjj le, amikor csak kívánod, a mi dolgunk pedig az, hogy a király kezébe adjuk őt.”

Saul így felelt: „Áldjon meg titeket Atyánk, mert megszántatok engem! Menjetek, készüljetek tovább, tudjátok meg, hol jár, és ki látta ott, mert azt mondják nekem, hogy nagyon ravasz. Tudjatok meg minden rejtekhelyet, ahol megbújik, aztán hozzatok nekem biztos adatokat! Akkor veletek megyek, és ha az országban van, kinyomozom őt Júda minden nemzetsége között.”

Elindultak Zíf felé Saul előtt. Dávid és emberei pedig Máón pusztájában voltak, a síkságon, Jesímóntól délre. Saul és emberei elindultak, hogy felkutassák. Amikor ezt jelentették Dávidnak, lement a sziklához, és Máón pusztájában maradt. Saul meghallotta ezt, és üldözőbe vette Dávidot Máón pusztájában. Saul a hegy egyik oldalán ment, Dávid és emberei pedig a másikon. Dávid sietve menekült Saul elől, miközben Saul és emberei egyre közelebb értek, hogy elfogják Dávidot és embereit. De követ érkezett Saulhoz, és ezt mondta: „Jöjj gyorsan! A filiszteusok megtámadták az országot!” Saul ekkor abbahagyta Dávid üldözését, és a filiszteusok ellen vonult. Ezért nevezték el azt a helyet Szela-Hammahlekótnak. ^a Dávid pedig felment onnan, és Én-Gedi erődítményeiben lakott.