Dávid a barlangban keres menedéket

Mindenki, aki adósságban, szorongatásban vagy keserűségben van, Dávidhoz gyűlik egy barlangba, négyszáz férfi. Saul egy tamariszkuszfa alatt dédelgeti sérelmét, és Dóeggel lemészároltatja Atyánk nyolcvanöt papját és Nób egész városát. Egy fiú megmenekül, és Dávid kimondja, hogy ő okozta haláluknak.

22. fejezet.

Dávid elment onnan, és az adullámi barlangba menekült. Amikor ezt meghallották a testvérei és apja egész háza népe, lementek hozzá. Hozzá gyülekezett mindenki, aki bajban volt, akinek adóssága volt, vagy keserű volt a lelke. Ő lett a parancsnokuk; mintegy négyszáz ember. Onnan Dávid a móábi Micpébe ment, és ezt kérte annak királyától: „Hadd jöjjön apám és anyám hozzátok, és maradjon nálatok, amíg meg nem tudom, mit tesz értem Atyánk.” Móáb királyánál hagyta őket, és ott maradtak nála mindaddig, amíg Dávid a sziklavárban volt. Gád próféta ezt mondta Dávidnak: „Ne maradj a sziklavárban! Menj el, és térj vissza Júda földjére!” Dávid elment, és a hereti erdőbe ment.

Saul lemészárolja az Atya papjait

Saul meghallotta, hogy fölfedezték Dávidot és az embereit. Saul éppen Gibeában ült a magaslaton egy tamariszkuszfa alatt, lándzsával a kezében, és körülötte álltak a szolgái. Saul ezt mondta a körülötte álló szolgáknak: „Halljátok, benjáminiak! Vajon Isai fia ad-e majd mindnyájatoknak szántóföldeket és szőlőket? Vajon ezredesekké és századosokká tesz-e mindnyájatokat, hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? Senki sem mondja meg nekem, hogy a fiam szövetséget kötött Isai fiával. Senki sincs közöttetek, aki szánna engem, vagy megmondaná nekem, hogy a fiam ellenem lázította a szolgámat, hogy lesben álljon, ahogy ma is teszi.”

Ekkor megszólalt az edómi Dóég, aki Saul szolgái között állt: „Láttam, hogy Isai fia Nóbba ment Ahitúb fiához, Ahimelekhez. Ahimelek megkérdezte érte az Urat, élelmet adott neki, meg a filiszteus Góliát kardját.”

A király hívatta Ahimelek papot, Ahitúb fiát, és apja egész házát, a nóbi papokat, és valamennyien eljöttek a királyhoz. Saul ezt mondta: „Hallgass ide, Ahitúb fia!” Ő így felelt: „Itt vagyok, uram.”

Saul ezt kérdezte: „Miért esküdtetek össze ellenem, te meg Isai fia? Hiszen kenyeret és kardot adtál neki, és megkérdezted érte Istent, hogy ellenem támadjon, és lesben álljon, ahogy ma is teszi.”

Ahimelek így felelt a királynak: „De ki olyan hűséges valamennyi szolgád közül, mint Dávid, aki a király veje, a testőrséged parancsnoka, és akit tisztelnek a házadban? Talán csak ma kezdtem érte Atyánkat megkérdezni? Távol legyen tőlem! Ne vádolja a király semmivel a szolgáját, se apám egész házát, mert szolgád semmit sem tudott minderről, sem kicsit, sem nagyot.”

De a király ezt mondta: „Meg kell halnod, Ahimelek, neked és apád egész házának!” A király ezt mondta a mellette álló testőröknek: „Forduljatok oda, és öljétek meg Atyánk papjait, mert ők is Dáviddal tartanak! Tudták, hogy menekül, mégsem jelentették nekem.” De a király szolgái nem akartak kezet emelni Atyánk papjaira.

Akkor a király ezt mondta Dóégnak: „Fordulj oda te, és vágd le a papokat!” Az edómi Dóég odafordult, és levágta a papokat. Azon a napon nyolcvanöt embert ölt meg, akik gyolcs éfódot viseltek.

Nóbot is, a papok városát, kardélre hányta: férfiakat és nőket, gyermekeket és csecsemőket, ökröt, szamarat és juhot, mindent kardélre hányt. De Ahitúb fiának, Ahimeleknek az egyik fia, név szerint Ebjátár, megmenekült, és elmenekült Dávidhoz. Ebjátár elmondta Dávidnak, hogy Saul megölte Atyánk papjait.

Dávid ezt mondta Ebjátárnak: „Tudtam én azon a napon, hogy ott van az edómi Dóég, és biztosan jelenti Saulnak. Én okoztam apád házában mindenki halálát. Maradj nálam, ne félj! Aki az én életemre tör, a tiédre tör. Nálam biztonságban vagy.”