Dávid és a szent kenyér
Menekülés közben, fegyvertelenül Dávid hazudik Nób papjának, és Góliát kardjával, valamint Atyánk elől elvett kenyérrel távozik. Az edomita Dóeg mindent lát. Aztán Gátban felismerik, és Dávid úgy menti meg magát, hogy szakállára csorgatja nyálát, és a kaput kaparja.
21 1Dávid elment Ahimelek paphoz Nóbba. Ahimelek remegve ment elé, és ezt kérdezte: „Miért vagy egyedül, miért nincs senki veled?” 2Dávid ezt mondta Ahimelek papnak: „A király parancsot adott nekem, és ezt mondta: »Senki se tudjon semmit arról a megbízatásról, amellyel elküldelek, és amit parancsoltam neked.« A legényeimet egy bizonyos helyre rendeltem. 3Most hát mi van nálad? Adj öt kenyeret, vagy amit éppen találsz.”
4A pap ezt felelte Dávidnak: „Közönséges kenyér nincs nálam, csak szent kenyér — ha a legények tartózkodtak az asszonyoktól.”
5Dávid így válaszolt a papnak: „Asszonyoktól távol tartottuk magunkat, mint mindig, amikor útra kelek. A legények teste szent még közönséges úton is; mennyivel inkább szent ma a testük?” 6A pap tehát odaadta neki a szent kenyeret, mert csak a felajánlott kenyér volt ott — amelyet Atyánk színe elől vettek el, hogy meleg kenyérrel pótolják azon a napon, amikor elvitték. a a v6 A felajánlott kenyér tizenkét kenyér volt, amelyet a szent helyen tartottak Atyánk színe előtt, és minden héten kicseréltek; rendszerint csak a papok ehettek belőle.
7Saul egyik szolgája is ott volt azon a napon, visszatartva Atyánk színe előtt: az edómi Dóég, Saul pásztorainak a feje.
8Dávid megkérdezte Ahimeleket: „Nincs itt nálad lándzsa vagy kard? Sem a kardomat, sem a fegyvereimet nem hoztam magammal, mert sürgős volt a király parancsa.”
9A pap ezt mondta: „A filiszteus Góliát kardja — Góliáté, akit megöltél az Élá völgyében — itt van, ruhába csavarva az éfód mögött. Vedd el, ha akarod; más nincs itt.” Dávid ezt mondta: „Nincs hozzá fogható; add ide nekem.”
Dávid Gátba menekül
10Azon a napon Dávid elindult, elmenekült Saul elől, és elment Ákishoz, Gát királyához. 11Ákis szolgái pedig ezt mondták neki: „Hát nem Dávid ez, az ország királya? Nem róla énekelik-e a táncaikban: »Megverte Saul a maga ezreit, Dávid pedig a maga tízezreit«?”
12Dávid megszívlelte ezeket a szavakat, és nagyon megijedt Ákistól, Gát királyától. 13Megváltoztatta tehát a viselkedését előttük, és őrültnek tettette magát a jelenlétükben; összefirkálta a kapu ajtajait, és a szakállára folyatta a nyálát. 14Ákis ezt mondta a szolgáinak: „Nézzétek, látjátok, hogy ez az ember őrült. Miért hoztátok hozzám? 15Talán kevés az őrült, hogy még ezt is idehoztátok, hogy itt őrjöngjön előttem? Hát bejöhet a házamba?”
