1Sámuel 26 FHB Father's Heart Bible™

26 ¹Zífiek jöttek Saulhoz Gibeába: „Nem a Hakilá-dombon rejtőzik-e Dávid, Jesimónnal szemben?” ²Saul lement a Zíf-pusztába Izráel háromezer válogatott emberével, hogy ott keresse Dávidot. ³Saul a Hakilá-dombon táborozott, Jesimónnal szemben, az út mellett, Dávid pedig a pusztában maradt. Amikor Dávid látta, hogy Saul utánament a pusztába, ⁴kémeket küldött ki, és megtudta, hogy Saul valóban megérkezett. ⁵Dávid elment arra a helyre, ahol Saul táborozott, és meglátta, hol fekszik Saul meg Abnér, Nér fia, a hadseregparancsnoka. Saul a tábor belsejében feküdt, a hadinép pedig körülötte. ⁶Dávid megkérdezte a hettita Ahimeleket és Abisajt, Cerújá fiát, Jóáb testvérét: „Ki jön le velem Saul táborába?” Abisaj így felelt: „Én lemegyek veled.”

⁷Dávid és Abisaj éjjel odaért a hadinéphez. Saul a táborban aludt, lándzsája a földbe szúrva a fejénél, Abnér és a hadinép pedig körülötte. ⁸Abisaj ezt mondta Dávidnak: „Atyánk ma a kezedbe adta ellenségedet. Hadd szegezzem hát a földhöz egyetlen lándzsadöféssel, másodikra nem lesz szükség.”

⁹Dávid azonban ezt mondta Abisajnak: „Ne pusztítsd el! Ki emelhet kezet Atyánk felkentjére úgy, hogy ártatlan maradjon?” ¹⁰Majd ezt mondta Dávid: „Él Atyánk, hogy maga Atyánk sújt le rá, vagy eljön a napja, és meghal, vagy csatába megy, és elpusztul. ¹¹Távol legyen tőlem Atyánk előtt, hogy kezet emeljek Atyánk felkentjére! Most pedig vedd el a lándzsát a fejénél meg a vizeskorsót, és menjünk.”

¹²Dávid elvette a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől, és elmentek. Senki sem látta, senki sem tudta, és senki sem ébredt fel, mert mély álom szállt rájuk Atyánktól, mindnyájukra.

¹³Dávid ezután átment a túloldalra, és megállt egy távoli hegytetőn, nagy távolság volt közöttük. ¹⁴Odakiáltott a hadinépnek és Abnérnak, Nér fiának: „Nem felelsz, Abnér?” Abnér így válaszolt: „Ki vagy te, hogy a királyhoz kiáltasz?”

¹⁵Dávid ezt mondta Abnérnak: „Nem férfi vagy-e? Ki hasonló hozzád Izráelben? Miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Valaki bement, hogy elpusztítsa a királyt, uradat. ¹⁶Nem jól tetted ezt. Él Atyánk, hogy halált érdemeltek mindannyian, mert nem vigyáztatok uratokra, Atyánk felkentjére. Most pedig nézd meg, hol van a király lándzsája meg a vizeskorsó, amely a fejénél volt?”

¹⁷Saul megismerte Dávid hangját, és ezt mondta: „A te hangod ez, fiam, Dávid?” Dávid így felelt: „Az én hangom, uram, királyom.”

¹⁸Majd ezt mondta: „Miért üldözi az én uram a szolgáját? Mit tettem, mi rossz van a kezemben? ¹⁹Hallgassa meg most az én uram, a király, szolgája szavait: ha Atyánk ingerelt fel ellenem, fogadjon el egy áldozatot; de ha emberek tették ezt, legyenek átkozottak őelőtte, mert ma elűztek engem, hogy ne legyen részem az ő örökségében, és azt mondták: »Menj, szolgálj más isteneket!« ²⁰Ne hulljon a vérem a földre, távol Atyánk színe elől, mert Izráel királya kivonult, hogy egyetlen bolhát üldözzön, ahogyan a foglyot kergetik a hegyekben.”

²¹Saul ezt mondta: „Vétkeztem. Térj vissza, fiam, Dávid! Nem bántalak többé, mivel ma drága volt az életem a szemedben. Bolondul cselekedtem, és nagyot tévedtem.”

²²Dávid így felelt: „Itt van a király lándzsája. Jöjjön át egy ifjú, és vigye el. ²³Atyánk megfizet mindenkinek az igazsága és hűsége szerint. Ma a kezembe adott téged, de én nem akartam kezet emelni az ő felkentjére. ²⁴Ahogyan ma nagyra becsültem a te életedet, úgy becsülje nagyra Atyánk is az én életemet, és mentsen meg minden bajból.”

²⁵Saul ezt mondta Dávidnak: „Áldott légy, fiam, Dávid! Nagy dolgokat fogsz véghezvinni, és bizonyosan győzni fogsz.” Dávid elment útjára, Saul pedig hazatért.