Dávid a filiszteusoknál keres menedéket

Dávid meggyőződik róla, hogy Saul előbb-utóbb elkapja, ezért átpártol Ákishoz, Gát királyához, és megkapja Ciklágot. Déli népeket fosztogat, minden szemtanút megöl, Ákisnak pedig azt mondja, hogy Júdát támadta. Ákis teljesen hisz neki. Nincs itt semmi csodálatra méltó, és a szöveg ezt nyíltan beszéli el.

27. fejezet.

Dávid ezt gondolta magában: „Egy napon még elpusztít Saul keze. Nincs jobb számomra, mint hogy azonnal elmeneküljek a filiszteusok földjére. Akkor Saul felhagy azzal, hogy egész Izráel határában keressen engem, és én megmenekülök a kezéből.” Dávid elindult, és átkelt hatszáz emberével együtt Ákishoz, Máók fiához, Gát királyához. Dávid Ákisnál lakott Gátban, ő és az emberei, mindegyik a maga háza népével, Dávid pedig a két feleségével, a jezréeli Ahinóammal és a karmeli Abigaillal, Nábál özvegyével. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid Gátba menekült, többé nem kereste őt.

Dávid ezt mondta Ákisnak: „Ha jóindulattal vagy irántam, adj nekem egy helyet valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam. Miért laknék én, a te szolgád, veled a királyi városban?” Ákis azon a napon neki adta Ciklágot, ezért tartozik Ciklág Júda királyaihoz mindmáig. Az az idő, amíg Dávid a filiszteusok földjén lakott, egy év és négy hónap volt.

Dávid pedig embereivel együtt felvonult, és rajtaütött a gesúriakon, a girziekön és az amálékiakon, mert ők laktak azon a földön ősidőktől fogva, Súr felé egészen Egyiptom földjéig. Valahányszor Dávid megtámadta azt a földet, nem hagyott életben sem férfit, sem asszonyt, elvitte a juhokat, a marhákat, a szamarakat, a tevéket és a ruhákat, majd visszatért Ákishoz.

Ákis ilyenkor megkérdezte: „Hol raboltatok ma?” Dávid pedig ezt felelte: „Júda déli vidékén”, vagy: „a jerahméeliek déli vidékén”, vagy: „a kéniek déli vidékén.”

Dávid nem hagyott életben sem férfit, sem asszonyt, akit Gátba vihetett volna, mert ezt gondolta: „Még jelenthetnének rólunk, és ezt mondanák: »Így tett Dávid.«” Ez volt a szokása egész idő alatt, amíg a filiszteusok földjén lakott.

Ákis pedig megbízott Dávidban, mert ezt gondolta: „Gyűlöletessé tette magát népe, Izráel előtt, ezért örökre az én szolgám lesz.”