Az Atya emlékszik szerelmesére

Atyánk hivatalos vádat emel Júda ellen: ő vezette őket a pusztában, ők pedig elhagyták őt olyan istenekért, akik nem tudnak megmenteni. A kép egy menyasszonyé, aki elfelejtette menyegzője napját, és egy népé, amely repedezett kutakat ásott, ahelyett hogy az élő forrásból inna.

2. fejezet.

Így szólt hozzám Atyánk igéje:

Menj, és hirdesd Jeruzsálem füle hallatára: Ezt mondja Atyánk: Emlékszem ifjúkorod hűségére, menyasszonyi szeretetedre, arra, hogy követtél a pusztában, a be nem vetett földön. ^a Izráel szent volt Atyánknak, aratásának első termése. Aki csak felfalta, vétkessé lett; veszedelem érte utol őket – így szól Atyánk.

Halljátok Atyánk igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége!

Ezt mondja Atyánk: Mi rosszat találtak bennem atyáitok, hogy eltávolodtak tőlem, a hiábavaló bálványokat hajszolták, és maguk is hiábavalóvá lettek?

Nem kérdezték: „Hol van Atyánk, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki átvezetett a pusztán, a sivatagok és szakadékok földjén, az aszály és a mélységes sötétség földjén, azon a földön, amelyen senki sem kel át, és ahol senki sem lakik?” Behoztalak titeket egy gyümölcsöző földre, hogy annak gyümölcsét és javait egyétek. De ti bejöttetek, és megfertőztétek földemet, örökségemet pedig utálatossá tettétek. A papok nem kérdezték: „Hol van Atyánk?” A törvény magyarázói nem ismertek engem, a pásztorok fellázadtak ellenem, a próféták Baal nevében prófétáltak, és a hiábavalóságot követték. Ezért perbe szállok még veletek – így szól Atyánk –, és fiaitok fiaival is perelni fogok. Menjetek át Ciprus partjaira, és nézzetek szét; küldjetek Kédárba, és figyeljetek jól; nézzétek meg, történt-e valaha ilyesmi: Cserélt-e valaha egy nép isteneket, holott azok nem is istenek? Népem mégis fölcserélte dicsőségét arra, ami mit sem ér. Szörnyülködj ezen, ég; borzadj meg, rettenj meg egészen – így szól Atyánk! Mert két gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő víz forrását, és saját kutakat ástak maguknak – repedezett kutakat, amelyek nem tartják a vizet. ^b

Hát rabszolga Izráel? Vagy rabszolgának született? Miért lett hát prédává? Oroszlánkölykök ordítottak ellene, hangosan bömböltek. Pusztasággá tették földjét; városai leégtek, nincs bennük lakó. Ráadásul Memfisz és Tahpanhész férfiai is lenyírták fejed búbját. ^c Nem magadra hoztad-e mindezt azzal, hogy elhagytad Atyádat, aki az úton vezetett téged? Most pedig miért mennél Egyiptomba, hogy a Nílus vizét idd? Miért mennél Asszíriába, hogy az Eufrátesz vizét idd? Saját gonoszságod fenyít meg téged, saját hűtlenséged büntet meg. Tudd meg hát, és lásd be, milyen gonosz és keserű dolog elhagyni Atyádat; és nem rettegsz tőlem – így szól a Seregek Atyja. Régen összetörtem igádat, és leszaggattam bilincseidet, de te azt mondtad: „Nem szolgálok!” Sőt minden magas halmon és minden lombos fa alatt parázna módjára feküdtél le. Nemes szőlővesszőként ültettelek el, teljesen megbízható magból. Hogyan fordultál hát ellenem, elfajzott, vad szőlőtővé válva? Ha lúggal mosakszol is, és sok szappant használsz, bűnöd foltja akkor is előttem marad – így szól az Uralkodó Atya.

Hogyan mondhatod: „Nem szennyeztem be magam, nem jártam a Baalok után”? Nézz csak utadra a völgyben, gondold meg, mit tettél – nyugtalan, fiatal teve vagy, amely ide-oda futkos, vadszamár vagy, amely a pusztához szokott, és gerjedelmében a szelet szimatolja – ki tartóztathatná fel, amikor tüzel? Akik kívánják, nem kell fáradozniuk a kereséssel; ha eljön az ideje, megtalálják. Óvd lábadat, hogy ne járj mezítláb, és torkodat, hogy ki ne száradjon! De te azt mondtad: „Hiába minden! Nem! Mert idegeneket szeretek, és utánuk megyek.” Ahogyan a tolvaj szégyent vall, amikor rajtakapják, úgy vall szégyent Izráel háza – ők maguk, királyaik, vezéreik, papjaik és prófétáik, akik azt mondják a fának: „Te vagy az apám”, és a kőnek: „Te szültél engem.” Mert hozzám hátukkal fordultak, nem az arcukkal felém. De nyomorúságuk idején így kiáltanak: „Kelj fel, és szabadíts meg minket!” ^d De hol vannak isteneid, amelyeket magadnak csináltál? Keljenek fel, ha meg tudnak menteni nyomorúságod idején! Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod. Miért pereltek velem? Mindnyájan fellázadtatok ellenem – így szól Atyánk. Hiába sújtottam le fiaitokra, nem fogadták meg az intést. Saját kardotok falta fel prófétáitokat, mint pusztító oroszlán. Ó, nemzedék, figyeljetek Atyánk szavára! Vajon puszta voltam-e Izráelnek, vagy a mélységes sötétség földje? Miért mondja hát népem: „Szabadon kóborolunk, nem megyünk hozzád többé”? Vajon elfeledkezik-e a leány az ékszeréről, vagy a menyasszony a díszövéről? Népem mégis számtalan napja megfeledkezett rólam. Milyen ügyesen mesterkedsz, hogy szerelmet keress! Még a gonosz nőket is megtanítottad a magad útjaira. Ruhád szegélyén ártatlan szegények kiontott vére található – pedig nem betörésen kaptad rajta őket. Mindezek ellenére mégis azt mondod: „Ártatlan vagyok, bizonyára elfordult rólam a haragja.” De én perbe szállok veled, amiért azt mondod: „Nem vétkeztem.” Milyen könnyedén változtatod folyton az utadat! Megszégyenülsz Egyiptom miatt, ahogyan megszégyenültél Asszíria miatt. Onnan is kezedet a fejedre téve jössz majd el, mert Atyánk elvetette azokat, akikben bízol, és semmi hasznodra sem lesznek.