Ébredj fel, Sion!
Egy porban ülő városnak azt mondják: álljon fel, és öltözzön fel a szabadságra – ingyen adták el, és pénz nélkül váltják vissza. Hírnökök futnak át a hegyeken azzal a hírrel, hogy Atyja uralkodik. A végén a szolgáról szól: felmagasztalják, mégis annyira eltorzult, hogy a szemlélők visszahőkölnek.
52 1Ébredj, ébredj, öltsd fel erődet, Sion! Öltsd fel ékes ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert a körülmetéletlen és a tisztátalan nem lép be hozzád többé soha. 2Rázd le magadról a port, és kelj fel! Foglald el trónodat, Jeruzsálem! Oldozd le a köteléket a nyakadról, Sion fogoly leánya!
3Mert ezt mondja Atyánk: „Ingyen adtak el téged, és pénz nélkül váltanak meg.”
4Mert ezt mondja az Úr, Atyánk: „Kezdetben Egyiptomba ment le népem, hogy ott jövevényként éljen, Asszíria pedig ok nélkül elnyomta.
5„És most mi ez?” – így szól Atyánk – „hiszen ingyen hurcolják el népemet? Uralkodói jajgatnak” – így szól Atyánk – „és szüntelenül, egész nap gyalázzák nevemet. 6Ezért megismeri népem a nevemet; ezért azon a napon megtudják, hogy én vagyok, aki szól; íme, itt vagyok.”
7Milyen szép a hegyeken a hírnök lába, aki jó hírt hoz, aki békességet hirdet, aki jó hírt hoz a jóról, aki szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: „Atyád uralkodik!” 8Halld! Őreid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, amint Atyánk visszatér Sionba. 9Ujjongjatok, énekeljetek mind együtt, Jeruzsálem romjai, mert Atyánk megvigasztalta népét, megváltotta Jeruzsálemet. 10Atyánk feltárta szent karját minden nemzet szeme láttára, és a föld minden határa meglátja Atyánk szabadítását. 11Távozzatok, távozzatok, menjetek ki onnan! Tisztátalant ne érintsetek! Menjetek ki közülük, tisztuljatok meg, akik Atyánk edényeit hordozzátok! 12Mert nem sietve mentek ki, és nem menekültök futva; mert Atyánk megy előttetek, és Atyánk lesz a hátvédetek.
Szolgám, Jézus, felmagasztalva
13Íme, szolgám bölcsen cselekszik; felmagasztalják, felemelik, és igen magasra emelik. a a v13 A negyedik szolgaének itt kezdődik, és az 53. fejezeten át folytatódik. Az Újszövetség szakaszról szakaszra Jézust azonosítja ezzel a szenvedő és felmagasztalt Szolgával – Máté 8:17, ApCsel 8:32–35, 1Péter 2:21–25. 14Ahogyan sokan megborzadtak tőle – külseje annyira eltorzult, hogy nem hasonlított más emberéhez, és alakja sem volt olyan, mint bárki emberfiáé –, 15úgy hint meg sok nemzetet; királyok fogják be a szájukat miatta. Mert amit nem mondtak el nekik, meglátják, és amit nem hallottak, megértik. b b v15 A „meghint” szó az eredeti papi, megtisztító értelmét követi; egyes fordítások „megremegtet” jelentéssel adják vissza ezt a szót.
