Lukács 12 FHB Father's Heart Bible™

12 ¹Eközben, amikor sok ezren összegyűltek, úgyhogy már egymást taposták, Jézus először a tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. ²Nincs olyan elrejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és olyan titok, amely ki ne tudódna. ³Ezért amit a sötétben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit a belső szobákban súgtatok, azt a háztetőkről hirdetik majd.

⁴„Nektek mondom, barátaim: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután semmi többet nem tehetnek. ⁵Megmutatom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azon túl, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Igen, mondom nektek, tőle féljetek.

⁶Nemde öt verebet adnak két fillérért? Mégis egyetlenegyről sem feledkezik meg Atyánk. ^a a v6 Az asszárion kis értékű rézpénz volt – kettőért öt verebet lehetett venni. ⁷De nektek még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, több vagytok sok verébnél.

⁸„Mondom pedig nektek: aki vallást tesz rólam az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja majd Atyánk angyalai előtt. ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt megtagadják Atyánk angyalai előtt. ¹⁰Aki az Emberfia ellen szól egy szót, annak megbocsátanak, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsátanak meg. ¹¹Amikor a zsinagógák, a vezetők és a hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok, hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, ¹²mert a Szentlélek megtanít titeket abban az órában arra, amit mondanotok kell.”

A balga, aki megfeledkezett Atyánkról

¹³Valaki a sokaságból ezt mondta neki: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”

¹⁴Jézus pedig ezt felelte neki: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy békéltetővé köztetek?” ¹⁵Majd ezt mondta nekik: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert az élet nem a vagyonból áll, bármennyi legyen is az.”

¹⁶Aztán példázatot mondott nekik: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje.

¹⁷Így gondolkodott magában: »Mit tegyek? Nincs hová begyűjtenem a termésemet.« ¹⁸Majd így szólt: »Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm be minden gabonámat és javaimat.« ¹⁹Majd ezt mondom a lelkemnek: »Lelkem, sok javad van felhalmozva sok évre, pihenj, egyél, igyál, élvezd az életet!«

²⁰Atyánk azonban ezt mondta neki: »Bolond! Még ma éjjel visszakérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor az, amit felhalmoztál?« ²¹Így jár az, aki magának gyűjt kincset, de Atyánknál nem gazdag.”

Atyánk tudja, mire van szükségetek

²²Majd ezt mondta tanítványainak: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit egyetek, se a testetek miatt, hogy mibe öltözködjetek. ²³Mert az élet több az eledelnél, és a test több a ruházatnál. ²⁴Nézzétek a hollókat: nem vetnek, nem aratnak, nincs kamrájuk, sem csűrük, Atyánk mégis eltartja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál! ²⁵Ki az közületek, aki aggódásával egyetlen órával is meghosszabbíthatja az életét? ²⁶Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? ²⁷Figyeljétek meg, hogyan növekednek a liliomok: nem fáradoznak, nem fonnak. Mégis mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár egy is. ²⁸Ha pedig a mező füvét, amely ma még megvan, holnap pedig a kemencébe vetik, így öltözteti Atyánk, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!

²⁹Ti se keressétek, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. ³⁰Mert mindezt a világ népei keresik, Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van rájuk. ³¹Inkább Atyánk országát keressétek, és ezek is megadatnak nektek.

³²„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. ³³Adjátok el vagyonotokat, és adjátok oda a szegényeknek! Készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és moly nem pusztít. ³⁴Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.

Legyetek készen, amikor visszatér az úr

³⁵„Legyen a derekatok felövezve, és égjen a lámpásotok, ³⁶ti pedig legyetek hasonlók azokhoz a szolgákhoz, akik urukat várják, mikor tér vissza a menyegzőről, hogy amint megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. ³⁷Boldogok azok a szolgák, akiket az úr éberen talál, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. ³⁸Akár éjfélkor, akár hajnal előtt érkezik meg, boldogok azok a szolgák, ha így, készen találja őket. ³⁹Azt pedig jól értsétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjenek a házába. ⁴⁰Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok.”

⁴¹Péter ekkor megkérdezte: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?”

⁴²Az Úr így válaszolt: „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit ura a háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja nekik élelmüket? ⁴³Boldog az a szolga, akit ura, amikor megjön, ilyen munkában talál! ⁴⁴Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁵Ha pedig ezt mondja szívében az a szolga: »Késik az uram, nem jön még«, és verni kezdi a szolgákat és a szolgálóleányokat, eszik-iszik, és részegeskedik, ⁴⁶annak a szolgának az ura olyan napon jön meg, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud, kettévágatja őt, és a hűtlenek sorsára juttatja. ⁴⁷Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, de nem készült fel, és nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap. ⁴⁸Aki pedig nem ismerte, de verést érdemlő dolgokat tett, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.

A Fiú tüzet hoz, nem békességet

⁴⁹„Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! ⁵⁰De keresztséggel kell megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez be nem teljesedik! ⁵¹Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom nektek, hanem inkább meghasonlást. ⁵²Mostantól fogva, ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak: három kettővel és kettő hárommal. ⁵³Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.”

⁵⁴A sokaságnak pedig ezt mondta: „Amikor látjátok, hogy nyugat felől felhő támad, azonnal ezt mondjátok: »Eső jön«, és úgy is lesz.

⁵⁵És amikor a déli szél fúj, ezt mondjátok: »Hőség lesz«, és úgy lesz. ⁵⁶Képmutatók! A föld és az ég arcát meg tudjátok ítélni, ezt az időt miért nem tudjátok megítélni?

⁵⁷„De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi a helyes? ⁵⁸Amikor ellenfeleddel az elöljáróhoz mégy, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, a bíró a poroszló kezébe adjon, a poroszló pedig börtönbe vessen. ⁵⁹Mondom neked, nem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért is.”