5Mózes 32 FHB Father's Heart Bible™

32 ¹Figyeljetek, egek, hadd szóljak, és hallja a föld számnak beszédét! ²Tanításom hulljon, mint az eső, beszédem szálljon le, mint a harmat, mint gyenge záporok a zsenge fűre, és mint zápor a sarjadó növényekre. ³Mert Atyánk nevét hirdetem; magasztaljátok Atyánk nagyságát! ⁴A Kőszikla — Atyánk — tökéletes az ő munkája, mert minden útja igazságos. Atyánk hűséges, és nem tesz rosszat; igaz és egyenes ő. ⁵Gonoszul cselekedtek ellene; már nem a gyermekei, hanem szégyenfolt — görbe és elfajult nemzedék. ⁶Így fizetsz Atyánknak, te esztelen és oktalan nép? Nem ő-e a te Atyád, aki teremtett téged, aki alkotott és megszilárdított téged? ^a a v6 Itt az ének nyíltan kimondja: Atyánk az, aki megteremtette Izráelt, aki megformálta és megszilárdította — ez a lényege annak, aki ő mindig is volt gyermekei számára. ⁷Emlékezz a régi időkre, gondolj a nemzedékről nemzedékre múló évekre! Kérdezd apádat, és megmondja neked, a véneidet, és megmagyarázzák. ⁸Amikor a Magasságos, a mi Atyánk, örökséget adott a nemzeteknek, amikor szétosztotta az emberiséget, megszabta a népek határait Izráel fiainak száma szerint. ⁹Mert Atyánk része az ő népe, Jákób a kimért öröksége. ¹⁰Pusztai földön talált rá, a vadon üvöltő pusztaságában; körülvette, gondját viselte, úgy őrizte, mint szeme fényét. ¹¹Mint a sas, amely felriasztja fészkét, amely fiókái fölött lebeg, kiterjesztette szárnyait, és felfogta őket, szárnyán hordozva őket. ¹²Egyedül Atyánk vezette, nem volt vele idegen isten. ¹³A föld magaslataira emelte, és ette a mező termését; sziklából való mézzel táplálta, és olajjal a kemény kősziklából. ¹⁴Tejföl a csordától és tej a nyájtól, bárányok kövérjével, básáni kosokkal és kecskékkel, a búza legjavával — és ittad a szőlő vérének habzó borát. ¹⁵De Jesurún meghízott, és rúgni kezdett — meghíztál, elnehezültél, meghájasodtál —, majd elhagyta Atyánkat, aki alkotta, és megvetette szabadítása Kőszikláját. ^b b v15 A Jesurún Izráel költői neve, jelentése: „az egyenes”. ¹⁶Idegen istenekkel ingerelték féltékenységre, utálatosságokkal bőszítették haragra. ¹⁷Démonoknak áldoztak, amelyek nem Isten, isteneknek, amelyeket soha nem ismertek, új isteneknek, amelyek csak nemrég tűntek fel, amelyektől atyáitok sohasem rettegtek. ¹⁸Elhanyagoltad a Kősziklát, aki nemzett téged, és elfelejtetted Atyánkat, aki a világra hozott. ¹⁹Atyánk látta ezt, és megvetette őket fiai és leányai ingerlése miatt.

²⁰Így szólt: „Elrejtem az arcomat előlük; meglátom, mi lesz a végük, mert elvetemült nemzedék ez, gyermekek, akikben nincs hűség.

²¹„Féltékennyé tettek azzal, ami nem isten, haragra ingereltek hiábavaló bálványaikkal. Ezért én is féltékennyé teszem őket azokkal, akik nem nép, haragra ingerlem őket egy bolond nemzettel. ²²Mert haragom tüzet gyújtott, amely a sír mélyéig ég; megemészti a földet és termését, és lángba borítja a hegyek alapjait. ²³Csapásokat halmozok rájuk, kilövöm ellenük minden nyilamat. ²⁴Éhségtől elsorvadva, perzselő dögvésztől és keserű pusztulástól emésztve; vadállatok fogait küldöm rájuk, a porban csúszó-mászók mérgével. ²⁵Kint a kard hoz halált, bent pedig rettegés — ifjút és leányt egyaránt, a csecsemőt az ősz öreggel együtt. ²⁶Azt mondtam volna: »Darabokra vágom őket, kitörlöm emléküket az emberek közül«, ²⁷ha nem tartottam volna az ellenség gúnyolódásától, félve, hogy ellenfeleik félreítélik, és azt mondják: »A mi kezünk győzött, nem Isten tette mindezt.« ²⁸Mert bölcsesség nélküli nemzet ez, és nincs bennük értelem. ²⁹Bárcsak bölcsek volnának, és megértenék ezt, meglátnák a végső sorsukat! ³⁰Hogyan kergethetne egy ezret, és futamíthatna meg kettő tízezret, ha Kősziklájuk el nem adta volna őket, és Atyánk ki nem szolgáltatta volna őket? ³¹Mert az ő kősziklájuk nem olyan, mint a mi Kősziklánk; ezt még ellenségeink is elismerik. ³²Mert szőlőtőjük Sodoma szőlőtőjéről való, és Gomora mezőiről; szőlőjük méreg szőlője, fürtjeik keserűek. ³³Boruk kígyók mérge, viperák kegyetlen mérge.

³⁴„Nincs-e ez elraktározva nálam, lepecsételve kincstáraimban? ³⁵Enyém az igazságszolgáltatás és a megtorlás, arra az időre, amikor lábuk megcsúszik; mert közel van nyomorúságuk napja, és sietve közeleg rájuk a végzetük. ³⁶Mert Atyánk igazságot szolgáltat népének, és megkönyörül szolgáin, amikor látja, hogy odavan az erejük, és senki sem marad, sem rab, sem szabad. ³⁷Akkor ezt mondja: »Hol vannak isteneik, a kőszikla, amelyben menedéket kerestek, ³⁸akik ették áldozataik kövérjét, és itták italáldozatuk borát? Keljenek fel, és segítsenek nektek, legyenek a ti menedéketek!« ³⁹Nézzétek — én magam vagyok az, és nincs isten rajtam kívül. Én ölök, és én éltetek; én sebzek, és én gyógyítok, és senki sem menthet meg a kezemből. ⁴⁰Mert az égre emelem kezemet, és kijelentem: Amint igaz, hogy örökké élek, ⁴¹amikor megélesítem villogó kardomat, és kezem ítéletre markol, igazságot szolgáltatok ellenfeleimen, és megfizetek gyűlölőimnek. ⁴²Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom húst eszik — a megöltek és a foglyok vérével, az ellenség hosszú hajú fejeiről.”

⁴³Ujjongjatok, nemzetek, az ő népével együtt, mert megbosszulja gyermekei vérét, és igazságot szolgáltat ellenfelein; engesztelést szerez földjéért és népéért.

⁴⁴Mózes elment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a népnek, ő és Józsué, Nún fia. ⁴⁵Amikor Mózes végig elmondta mindezeket a szavakat egész Izráelnek,

⁴⁶ezt mondta nekik: „Szívleljétek meg mindezeket a szavakat, amelyekről ma bizonyságot teszek nektek, és parancsoljátok meg gyermekeiteknek, hogy tartsák meg és teljesítsék ennek a törvénynek minden szavát. ⁴⁷Mert nem üres szó ez számotokra, hanem ez a ti életetek. E szó által éltek majd sokáig azon a földön, amelynek birtokbavételére átkeltek a Jordánon.”

Atyánk hazahívja Mózest

⁴⁸Még ugyanazon a napon így szólt Atyánk Mózeshez:

⁴⁹„Menj fel erre az Abárim-hegységre, a Nebó-hegyre, amely Móábban van, Jerikóval szemben, és nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel népének adok birtokul. ⁵⁰Azután halj meg a hegyen, amelyre felmész, és gyűjtessél népedhez, ahogyan testvéred, Áron meghalt a Hór-hegyen, és népéhez gyűjtetett, ⁵¹mert hűtlen lettél hozzám Izráel fiai között a Meríbá-Kádés vizénél, Cin pusztájában, mert nem szenteltél meg engem Izráel fiai között. ⁵²Mert távolról látni fogod a földet, de nem mész be oda, arra a földre, amelyet Izráel népének adok.”