A magvető kiment vetni
Egy bárkából Jézus történeteket mond Atyja országáról, amelyek annyit rejtenek el, amennyit feltárnak: négyféle talaj, aratásig szándékosan meghagyott konkoly, mustármag, elrejtett kovász, kincs, amelyért érdemes mindent eladni. Aztán saját szülővárosa megbotránkozik benne, és ott kevés történik.
13 1Azon a napon Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján. 2Nagy sokaság gyűlt köré, ezért beszállt egy hajóba, és leült, az egész sokaság pedig a parton állt.
3Sok mindent mondott nekik példázatokban. Így szólt: „Íme, kiment a magvető vetni. 4Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapkodták. 5Más mag köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és hamar kikelt, mert nem volt mély a föld. 6De amikor felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, elszáradt. 7Más mag a tövisek közé esett, és a tövisek felnőttek, és megfojtották. 8Más mag jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9Akinek van füle, hallja!”
10Ekkor odamentek hozzá a tanítványok, és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példázatokban?”
11Ő így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek Atyánk országának titkait, nekik azonban nem adatott meg. 12Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedni fog, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 13Azért beszélek nekik példázatokban, mert néznek, de nem látnak, hallgatnak, de nem hallanak, és nem is értenek. 14Beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája: »Hallván hallotok majd, de nem értetek; nézvén néztek majd, de nem láttok.« 15»Mert megkérgesedett ennek a népnek a szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket pedig behunyták – különben szemükkel látnának, fülükkel hallanának, szívükkel értenének, megtérnének, én pedig meggyógyítanám őket.«
16A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és a ti fületek, mert hall. 17Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.
18Halljátok meg tehát a magvető példázatát! 19Mindaz, aki hallja az ország igéjét, de nem érti, ahhoz eljön a gonosz, és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél az útfélre esett a mag. 20Akinél a mag köves helyre esett, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, 21de nincs gyökere önmagában, csak ideig-óráig tart, és amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, hamar elbukik. 22Akinél a tövisek közé esett a mag, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad. 23Akinél pedig jó földbe esett a mag, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”
Búza és konkoly a szántóföldön
24Egy másik példázatot is mondott nekik: „Atyánk országa hasonló ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26Amikor szárba szökkent és kalászt hányt a vetés, akkor előtűnt a konkoly is. 27A gazda szolgái odamentek, és ezt mondták: »Uram, ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?«
28Ő így felelt: »Ellenség tette ezt.« A szolgák erre megkérdezték tőle: »Akarod-e, hogy elmenjünk, és kiszedjük?«
29»Nem« – felelte – »mert amíg ti a konkolyt szednétek, azzal együtt a búzát is kitéphetnétek. 30Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején megmondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy elégessétek, a búzát pedig takarítsátok be a csűrömbe.«”
A mustármag fává lesz
31Egy másik példázatot is mondott nekik: „Atyánk országa hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a szántóföldjébe. 32Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak az ágai között.”
Az ország úgy hat, mint a rejtett kovász
33Egy másik példázatot is mondott nekik: „Atyánk országa hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert mintegy tizenkét kilogramm lisztbe, míg az egész meg nem kelt.”
34Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nekik.
35Így teljesedett be, amit a próféta mondott: „Példázatokra nyitom számat, és kijelentem, ami a világ teremtése óta rejtve volt.”
Atyánk elválasztja a búzát a konkolytól
36Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odamentek hozzá, és ezt mondták: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!”
37Ő így válaszolt: „A jó mag vetője az Emberfia. 38A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. 39Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40Ahogyan összegyűjtik a konkolyt, és tűzzel elégetik, úgy lesz a világ végén is. 41Az Emberfia elküldi angyalait, és kiszednek országából minden botránkoztatót és mindenkit, aki gonoszságot cselekszik, 42és tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 43Akkor az igazak fénylenek majd, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja!”
Az ország mindent megér
44Atyánk országa hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet egy ember megtalált, és elrejtett, majd örömében elment, eladta mindenét, amije volt, és megvette azt a szántóföldet.
45„Ismét: Atyánk országa hasonló a kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keres. 46Amikor talált egy nagy értékű gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije volt, és megvette azt.
A háló mindenféle halat kifog
47Ismét: Atyánk országa hasonló a tóba kivetett hálóhoz, amely mindenféle halat összegyűjt. 48Amikor megtelt, a halászok kivonták a partra, és leültek, a jó halakat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kidobták. 49Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és elválasztják a gonoszokat az igazak közül, 50és tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
51„Értitek mindezt?” „Igen” – felelték.
52Ő pedig ezt mondta nekik: „Minden írástudó, aki Atyánk országának tanítványává lett, hasonló ahhoz a házigazdához, aki újat és ót hoz elő a kamrájából.”
Jézust elutasítják a szülővárosában
53Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnan.
54Hazament a szülővárosába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgyhogy elámultak, és ezt kérdezték: „Honnan van ennek ez a bölcsessége és ereje? 55Nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit pedig Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? 56És nővérei nem mind itt élnek-e közöttünk? Honnan van hát ennél mindez?”
57És megbotránkoztak benne. Jézus pedig ezt mondta nekik: „A prófétának mindenütt van becsülete, csak a szülővárosában és a saját házában nincs.”
58Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.