Már nyomtatásban is

Máté 13 FHB Father's Heart Bible™

AtyaJézusLélek
15% kedvezmény az első rendelésedből →
Könyv

A magvető kiment vetni

Egy bárkából Jézus történeteket mond Atyja országáról, amelyek annyit rejtenek el, amennyit feltárnak: négyféle talaj, aratásig szándékosan meghagyott konkoly, mustármag, elrejtett kovász, kincs, amelyért érdemes mindent eladni. Aztán saját szülővárosa megbotránkozik benne, és ott kevés történik.

13. fejezet.

Azon a napon Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján. Nagy sokaság gyűlt köré, ezért beszállt egy hajóba, és leült, az egész sokaság pedig a parton állt.

Sok mindent mondott nekik példázatokban. Így szólt: „Íme, kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapkodták. Más mag köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és hamar kikelt, mert nem volt mély a föld. De amikor felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, elszáradt. Más mag a tövisek közé esett, és a tövisek felnőttek, és megfojtották. Más mag jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja!”

Ekkor odamentek hozzá a tanítványok, és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példázatokban?”

Ő így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek Atyánk országának titkait, nekik azonban nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedni fog, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert néznek, de nem látnak, hallgatnak, de nem hallanak, és nem is értenek. Beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája: »Hallván hallotok majd, de nem értetek; nézvén néztek majd, de nem láttok.« »Mert megkérgesedett ennek a népnek a szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket pedig behunyták – különben szemükkel látnának, fülükkel hallanának, szívükkel értenének, megtérnének, én pedig meggyógyítanám őket.«

A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és a ti fületek, mert hall. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

Halljátok meg tehát a magvető példázatát! Mindaz, aki hallja az ország igéjét, de nem érti, ahhoz eljön a gonosz, és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél az útfélre esett a mag. Akinél a mag köves helyre esett, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nincs gyökere önmagában, csak ideig-óráig tart, és amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, hamar elbukik. Akinél a tövisek közé esett a mag, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad. Akinél pedig jó földbe esett a mag, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”

Búza és konkoly a szántóföldön

Egy másik példázatot is mondott nekik: „Atyánk országa hasonló ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor szárba szökkent és kalászt hányt a vetés, akkor előtűnt a konkoly is. A gazda szolgái odamentek, és ezt mondták: »Uram, ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?«

Ő így felelt: »Ellenség tette ezt.« A szolgák erre megkérdezték tőle: »Akarod-e, hogy elmenjünk, és kiszedjük?«

»Nem« – felelte – »mert amíg ti a konkolyt szednétek, azzal együtt a búzát is kitéphetnétek. Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején megmondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy elégessétek, a búzát pedig takarítsátok be a csűrömbe.«”

A mustármag fává lesz

Egy másik példázatot is mondott nekik: „Atyánk országa hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak az ágai között.”

Az ország úgy hat, mint a rejtett kovász

Egy másik példázatot is mondott nekik: „Atyánk országa hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert mintegy tizenkét kilogramm lisztbe, míg az egész meg nem kelt.”

Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nekik.

Így teljesedett be, amit a próféta mondott: „Példázatokra nyitom számat, és kijelentem, ami a világ teremtése óta rejtve volt.”

Atyánk elválasztja a búzát a konkolytól

Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odamentek hozzá, és ezt mondták: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!”

Ő így válaszolt: „A jó mag vetője az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan összegyűjtik a konkolyt, és tűzzel elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, és kiszednek országából minden botránkoztatót és mindenkit, aki gonoszságot cselekszik, és tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek majd, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja!”

Az ország mindent megér

Atyánk országa hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet egy ember megtalált, és elrejtett, majd örömében elment, eladta mindenét, amije volt, és megvette azt a szántóföldet.

„Ismét: Atyánk országa hasonló a kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keres. Amikor talált egy nagy értékű gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije volt, és megvette azt.

A háló mindenféle halat kifog

Ismét: Atyánk országa hasonló a tóba kivetett hálóhoz, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor megtelt, a halászok kivonták a partra, és leültek, a jó halakat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kidobták. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és elválasztják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

„Értitek mindezt?” „Igen” – felelték.

Ő pedig ezt mondta nekik: „Minden írástudó, aki Atyánk országának tanítványává lett, hasonló ahhoz a házigazdához, aki újat és ót hoz elő a kamrájából.”

Jézust elutasítják a szülővárosában

Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnan.

Hazament a szülővárosába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgyhogy elámultak, és ezt kérdezték: „Honnan van ennek ez a bölcsessége és ereje? Nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit pedig Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? És nővérei nem mind itt élnek-e közöttünk? Honnan van hát ennél mindez?”

És megbotránkoztak benne. Jézus pedig ezt mondta nekik: „A prófétának mindenütt van becsülete, csak a szülővárosában és a saját házában nincs.”

Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.