Jób 41 FHB Father's Heart Bible™

41 ¹„Ki tudod-e húzni a Leviatánt horoggal, vagy le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel? ^a a v1 A Leviatán a hatalmas, megszelídíthetetlen tengeri szörny – olyan erő képe, amelyet ember nem bír legyőzni, Atyánk azonban játszva tartja a kezében. ²Be tudsz-e fűzni kötelet az orrába, vagy át tudod-e szúrni az állkapcsát kampóval? ³Vajon sokat könyörög-e majd neked? Vajon szelíd szavakat szól-e hozzád? ⁴Vajon szövetséget köt-e veled, hogy szolgáddá fogadd őt örökre? ⁵Játszol-e majd vele, mint egy madárral, vagy pórázra fűzöd a leányaidnak? ⁶Vajon alkudoznak-e rá a kereskedők? Felosztják-e egymás között a kalmárok? ⁷Tele tudod-e szórni a bőrét szigonyokkal, vagy a fejét halászlándzsákkal? ⁸Tedd rá a kezed; emlékezz a harcra – nem teszed meg többé. ⁹Hiú minden remény, hogy legyőzöd; már a puszta látványától földre rogysz. ¹⁰Nincs olyan vakmerő, aki fel merné ingerelni. Ki állhat hát meg előttem? ¹¹Ki szállt szembe velem, hogy meg kellene fizetnem neki? Minden az enyém az egész ég alatt. ^b b v11 Pál visszhangozza ezt a verset – soha senki nem adott Atyánknak úgy, hogy ezzel adósává tette volna; hiszen már minden az övé (Róma 11:35).

¹²„Nem hallgatok a tagjairól, hatalmas erejéről, formás termetéről. ¹³Ki fejtheti le a felső burkát, vagy ki közelít hozzá kettős zablával? ¹⁴Ki nyithatja ki arcának kapuit? Fogainak sorát rettenet övezi. ¹⁵A háta pajzsok soraiból áll, szorosan lezárva, mintha pecsét zárná. ¹⁶Az egyik oly közel van a másikhoz, hogy levegő sem fér el közöttük. ¹⁷Egymáshoz illeszkednek, összekapaszkodnak, és nem lehet szétválasztani őket. ¹⁸Tüsszentése fényt villant, szeme olyan, mint a hajnal szempillái. ^c c v18 A „hajnal szempillái” héber kép az első fény vöröses derengésére – szeme vörösen izzik, mint a tüzes napkelte. ¹⁹A szájából lángoló fáklyák törnek elő, tűz szikrái pattannak ki. ²⁰Orrlyukaiból füst gomolyog, mint forró fazékból, amely égő nád fölött forr. ²¹Lehelete parazsat lobbant lángra, szájából láng csap ki. ²²Erő lakik a nyakában, rettegés táncol előtte. ²³Húsának lebenyei egymáshoz tapadnak, szilárdan rárakódva, mozdíthatatlanul. ²⁴Szíve kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő. ²⁵Amikor felemelkedik, félnek a hatalmasok, a robajtól magukon kívül vannak. ²⁶Ha kard éri is, nem fog rajta, sem a lándzsa, sem a dárda, sem a gerely. ²⁷A vasat szalmának tekinti, a bronzot korhadt fának. ²⁸A nyíl nem űzi menekülésre, a parittyakövek tarlóvá válnak előtte. ²⁹A buzogányt is tarlónak nézi, nevet a hajítódárda zörgésén. ³⁰Hasa alja éles cserépdarabokhoz hasonló, úgy húzódik végig a sáron, mint a cséplőszán. ^d d v30 A cséplőszán éles kövekkel kivert deszka volt, amelyet a gabonán húztak végig – a Leviatán hasa ugyanilyen felszántott nyomot hagy. ³¹Felforralja a mélységet, mint egy fazekat, úgy felkavarja a tengert, mint egy kenőccsel teli üstöt. ³²Mögötte ragyogó csíkot hagy maga után; azt hinnéd, a mélység ősz hajat növesztett. ³³Nincs hozzá fogható a földön, teremtmény, amely félelem nélkül való. ³⁴Lenéz mindenre, ami fennhéjázó, király ő minden kevély fölött.”