Helyreigazítod-e a Mindenhatót?

Jób a szájára teszi a kezét, és elhallgat. Atyánk mégis tovább kérdez: semmissé tennéd az én igazságomat, hogy te legyél igaz? Aztán Behemótra mutat, aki füvet legel, és nem zavarja, ha a folyó a szájáig árad; olyan teremtmény, akihez csak Alkotója közelíthet.

40. fejezet.

Akkor Atyánk ezt mondta Jóbnak:

„Aki perbe száll a Mindenhatóval, helyreigazítja-e őt? Feleljen rá, aki engem vádol!”

Jób keze a száján

Jób ekkor így felelt Atyánknak: „Íme, méltatlan vagyok – mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Egyszer szóltam, de nem szólok újra; kétszer is, de nem teszem hozzá többet.”

Akkor Atyánk a viharból így felelt Jóbnak:

„Övezd fel derekadat, mint egy férfi! Én kérdezlek, te pedig felelj nekem! Valóban semmissé teszed az igazságomat? Engem kárhoztatsz, hogy neked legyen igazad? Van-e olyan karod, mint az enyém? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint én? Ékesítsd fel magad fenséggel és méltósággal, öltözz dicsőségbe és fénybe! Öntsd ki haragod hevét, tekints minden kevélyre, és alázd meg! Tekints minden kevélyre, és alázd meg, tipord el a gonoszokat ott, ahol állnak! Rejtsd el őket mind a porba, takard el arcukat a sírban! Akkor még én is magasztallak téged, mert a magad jobbja megszabadíthat. Nézd a Behemótot, amelyet éppúgy alkottam, mint téged! Füvet eszik, akár az ökör. ^a Nézd, ereje a derekában van, hatalma hasának izmaiban! Farkát úgy feszíti, mint a cédrust, combjának inai szorosan összefonódnak. Csontjai bronzcsövek, tagjai, mint a vasrudak. Ő az első alkotásaim között; csak Alkotója közelíthet hozzá karddal. A hegyek termésüket adják neki, ahol a mező minden vadja játszik. A lótuszbokrok alatt heverészik, a nád és a mocsár rejtekében. A lótuszbokrok beárnyékolják, körülveszik a patak fűzfái. Ha a folyó háborog, nem riad meg, biztonságban van, bár a Jordán a szájáig árad. Elfoghatja-e bárki nyílt szemmel, átfúrhatja-e orrát csapdával?”