Jób 19 FHB Father's Heart Bible™

19 ¹Akkor Jób így felelt: ²„Meddig gyötritek még a lelkemet, és meddig zúztok össze szavakkal? ³Immár tízszer gyaláztatok meg; nem szégyellitek, hogy igazságtalanul bántok velem. ⁴És ha valóban tévedtem is, a tévedésem velem marad. ⁵Ha pedig valóban fölém emelkedtek, és gyalázatomat érvként használjátok ellenem, ⁶tudjátok meg hát, hogy Isten igazságtalanul bánt velem, és hálóját körém zárta. ⁷Kiáltok: »Erőszak!«, de nem felelnek; segítségért kiáltok, de nincs igazság. ^a a v7 Az „Erőszak!” kiáltás ősi, nyilvános segélykérés volt az igazságért – elismert segélyhívás az ellened elkövetett jogtalansággal szemben. ⁸Elfalazta az utamat, hogy ne mehessek tovább, és sötétséget borított ösvényeimre. ⁹Megfosztott a dicsőségemtől, és levette fejemről a koronát. ¹⁰Minden oldalról rombol, és odavagyok; reménységemet gyökerestül kitépte, mint egy fát. ¹¹Fellángolt ellenem a haragja, és ellenségének tekint engem. ¹²Csapatai együtt vonulnak fel; ostromdombot emelnek ellenem, és sátram körül táboroznak. ¹³Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim teljesen elidegenedtek tőlem. ¹⁴Rokonaim elhagytak engem, és közeli barátaim elfeledtek. ¹⁵Házam vendégei és szolgálóim idegennek tekintenek; jövevénnyé lettem a szemükben. ¹⁶Hívom a szolgámat, de nem felel; a saját számmal kell könyörögnöm neki. ¹⁷Leheletem undorító a feleségemnek, és utálatos vagyok saját testvéreimnek. ¹⁸Még a kisgyermekek is megvetnek; ha felállok, ellenem beszélnek. ¹⁹Legbensőbb barátaim mind irtóznak tőlem, és akiket szerettem, ellenem fordultak. ²⁰Csontjaim a bőrömhöz és a húsomhoz tapadnak, és csak a fogam bőrével menekültem meg. ²¹Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze sújtott le rám! ²²Miért üldöztök engem, mint Isten, és miért nem laktok jól sosem a húsommal? ²³Bárcsak felírnák a szavaimat! Bárcsak könyvtekercsbe vésnék őket, ²⁴hogy vastollal és ólommal vésnék kősziklába őket örökre! ²⁵Mert én tudom, hogy Megváltóm él, és az utolsó napon a por fölött fog állni. ^b b v25 Fejezeteken át tartó szenvedésben Jób távolságtartó hangon szólt Istenről – itt azonban áttör egy bensőséges név: „Megváltóm”, az, aki a sajátjának vallja őt. A keresztény hagyomány régóta úgy hallja ezt a verset, mint a korai reménységet, amelyet Atyánk Jézusban teljesít be, aki az utolsó napon feláll majd, hogy igazságot szolgáltasson gyermekeinek. ²⁶És miután a bőröm elpusztult, testemben mégis meglátom Istent, ²⁷akit én magam látok majd, és saját szemem néz rá, nem másé. Eleped a szívem bennem! ²⁸Ha azt mondjátok: »Hogy fogjuk üldözni Jóbot!« és: »A dolog gyökere őbenne van«, ²⁹féljetek a kardtól, mert a harag a kard büntetését hozza, hogy megtudjátok: van ítélet.”