Cófár ismét válaszol

Cófár saját felindultságából felel, és lefesti a gonosz ember rövid diadalát: elnyeli a gazdagságot, majd kihányja, a nyelve alatt tartja a gonoszt, míg az kobraméreggé nem válik. Ezt nevezi az Istentől rendelt osztályrésznek, és semmi mást nem kínál.

20. fejezet.

Ekkor a naamái Cófár így válaszolt: „Ezért késztetnek válaszra nyugtalan gondolataim, a bennem levő háborgás miatt. Engem gyalázó feddést hallok, de értelmemből egy lélek válaszra indít. Bizonyára tudod, hogyan volt ez ősidők óta, amióta csak embert helyeztek a földre: a gonoszok ujjongása rövid ideig tart, és az istentelen öröme csak egy pillanatig. Ha gőgje az égig ér is, és fejével a felhőket éri is, örökre elpusztul, mint a saját ganéja; akik látták, azt kérdezik: »Hol van?« Elszáll, mint egy álom, és nem találják többé, elűzik, mint éjszakai látomást. A szem, amely látta, nem látja többé, és lakóhelye sem látja már. Gyermekei a szegényektől koldulnak, és saját kezének kell visszaadnia vagyonát. A csontjait betöltő ifjúi erő vele együtt fekszik a porba. Ha édes is a gonoszság a szájában, és a nyelve alá rejti is, ha vonakodik is elengedni, és a szájában tartogatja, az étel mégis megsavanyodik a gyomrában, a kobrák mérgévé lesz benne. Gazdagságot nyel el, de kihányja, Isten űzi ki a gyomrából. Kobrák mérgét szívja, vipera foga öli meg. Nem látja meg soha a patakokat, a mézzel és aludttejjel folyó folyókat. Vissza kell adnia fáradozása gyümölcsét, le sem nyelheti, és nem élvezheti kereskedése hasznát. Mert elnyomta és cserbenhagyta a szegényeket, házat ragadott el, amelyet nem ő épített. Mivel gyomra nem ismert nyugalmat, nem menekül meg azzal, amire vágyott. Semmi sem maradt, amit felfalhatna, ezért jóléte sem marad meg. Bőségének teljében szorongatás éri utol, a nyomorúság teljes súlya szakad rá. Amikor megtölti a gyomrát, Isten rászabadítja izzó haragját, és ételként hullatja rá. Ha menekül is a vasfegyver elől, átjárja egy bronznyíl. Kihúzza, és kijön a testéből, a csillogó hegy előjön az epéjéből. Rettegés száll rá. Teljes sötétség leselkedik kincseire, olyan tűz emészti meg, amelyet senki sem gyújtott, és felemészti azt is, ami a sátrában maradt. Az ég feltárja bűnét, és a föld felkel ellene. Házának minden gazdagságát elhordják, elsodorja Isten haragjának napja. Ez a gonosz ember osztályrésze Istentől, az örökség, amelyet Isten rendelt neki.”