2Királyok 18 FHB Father's Heart Bible™

18 ¹Hóseásnak, Élá fiának, Izráel királyának harmadik évében Ezékiás, Áház fia lett Júda királya. ²Huszonöt éves volt, amikor király lett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Abijja volt, Zekarjá leánya. ³Azt tette, ami helyes Atyánk szemében, egészen úgy, ahogyan atyja, Dávid tette. ⁴Eltávolította az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágta az Asérá-szobrot, és darabokra törte a rézkígyót, amelyet Mózes készített, mert addig az izráeliták füstölőáldozatot mutattak be neki; Nehustánnak nevezték. ^a a v4 A Nehustán jelentése „rézdarab” – lekicsinylő név a bálvánnyá vált rézkígyóra, amely egykor Atyánk igazi jele volt, most viszont tévesen imádták. ⁵Bízott Atyánkban, Izráel Istenében, és nem volt hozzá fogható Júda királyai között sem előtte, sem utána. ⁶Ragaszkodott Atyánkhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket Atyánk adott Mózesnek. ⁷Minden vállalkozásában sikeres volt, bárhová ment, mert Atyánk vele volt. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem volt hajlandó szolgálni neki. ⁸Megverte a filiszteusokat egészen Gázáig és annak határáig, az őrtornyoktól a megerősített városokig.

⁹Ezékiás negyedik évében – ez Hóseásnak, Élá fiának, Izráel királyának hetedik éve volt – felvonult Salmaneszer, Asszíria királya Samária ellen, és ostrom alá vette. ¹⁰Három év múlva bevették – Ezékiás hatodik évében, Hóseásnak, Izráel királyának kilencedik évében – elesett Samária. ¹¹Asszíria királya fogságba vitte Izráelt Asszíriába, és letelepítette őket Halahban, Gózán Hábór folyója mellett és a médek városaiban, ¹²mert nem hallgattak Atyánk szavára, hanem megszegték szövetségét, mindazt, amit Mózes, Atyánk szolgája parancsolt; nem hallgattak rá, és nem is cselekedték meg.

Asszíria Júda ellen vonul

¹³Ezékiás király tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júda összes megerősített városa ellen, és elfoglalta azokat. ¹⁴Akkor Ezékiás, Júda királya ezt üzente Asszíria királyának Lákisba: „Vétkeztem, vonulj vissza tőlem, és megfizetem, amit csak kirósz rám.” Asszíria királya mintegy tizenegy tonna ezüstöt és egy tonna aranyat vetett ki Ezékiásra, Júda királyára. ¹⁵Ezékiás odaadta neki mindazt az ezüstöt, ami Atyánk házában és a királyi kincstárban található volt. ¹⁶Abban az időben Ezékiás lefejtette az aranyat Atyánk templomának ajtóiról és az ajtófélfákról, amelyeket ő maga, Ezékiás, Júda királya vont be arannyal, és odaadta Asszíria királyának.

¹⁷Asszíria királya elküldte a fővezért, a főudvarmestert és a kincstárnokot nagy sereggel Lákisból Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Felvonultak Jeruzsálem ellen, és megálltak a Felső-tó vízvezetékénél, amely a Ruhafestők mezejére vezető úton van. ¹⁸A király után kiáltottak, mire kiment hozzájuk Eljákim, Hilkijjá fia, a palota felügyelője, Sebná, az írnok és Jóáh, Ászáf fia, a kancellár. ¹⁹A kincstárnok ezt mondta nekik: „Mondjátok meg Ezékiásnak: Így szól a nagy király, Asszíria királya: Miféle bizodalom ez, amelyben bízol? ²⁰Azt mondod: megvan a haditerv és az erő a háborúhoz – de ez csak üres beszéd. Kiben bízol hát, hogy fellázadtál ellenem? ²¹Nézd, te Egyiptomban bízol, abban a törött nádszálban, amely átszúrja annak a kezét, aki rátámaszkodik. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazoknak, akik benne bíznak. ²²De ha azt mondjátok nekem: »Istenünkben, az Úrban bízunk« – vajon nem az ő áldozóhalmait és oltárait távolította-e el Ezékiás, amikor ezt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: »Ez előtt az oltár előtt boruljatok le Jeruzsálemben«? ²³Fogadj hát az urammal, Asszíria királyával: adok neked kétezer lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni. ²⁴Hogyan tudnál visszaverni akár egyetlen helytartót is uram legkisebb szolgái közül, amikor Egyiptomban bízol harci kocsikért és lovasokért? ²⁵Vajon az Úr akarata nélkül vonultam-e fel e hely ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el!”

²⁶Ekkor Eljákim, Hilkijjá fia, valamint Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: „Beszélj, kérünk, arámul szolgáiddal, mert megértjük. Ne beszélj velünk héberül a várfalon lévő nép füle hallatára.”

²⁷De a kincstárnok így felelt: „Vajon csak uradhoz és hozzád küldött engem az uram, hogy ezeket elmondjam, és nem inkább a várfalon ülő emberekhez, akik veletek együtt saját ganéjukat eszik, és saját vizeletüket isszák?”

²⁸Majd a kincstárnok odaállt, és hangosan kiáltotta héberül: „Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának szavát! ²⁹Ezt mondja a király: Ne engedjétek, hogy Ezékiás rászedjen titeket, mert nem tud megmenteni benneteket a kezemből! ³⁰És ne biztasson benneteket Ezékiás, hogy az Úrban bízzatok, ezt mondva: »Bizonyosan megment minket az Úr, és nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe.« ³¹Ne hallgassatok Ezékiásra! Mert ezt mondja Asszíria királya: Kössetek békét velem, és jöjjetek ki hozzám, akkor mindenki a maga szőlőjéről és fügefájáról ehet, és mindenki a maga kútjából ihat, ³²amíg el nem viszlek benneteket egy olyan országba, amilyen a tiétek: gabona és must, kenyér és szőlő, olajfák és méz országába, hogy éljetek, és ne haljatok meg. Ne hallgassatok Ezékiásra, mert félrevezet titeket, amikor azt mondja: »Az Úr megment minket.« ³³Vajon megmentette-e a nemzetek istenei közül bármelyik is a maga országát Asszíria királyának kezéből? ³⁴Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim, Héna és Ivvá istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? ³⁵Ezeknek az országoknak az istenei közül melyik mentette meg a maga országát a kezemből, hogy akkor az Úr megmentené Jeruzsálemet a kezemből?”

³⁶De a nép hallgatott, és egyetlen szóval sem felelt neki, mert a király ezt parancsolta: „Ne feleljetek neki!” ³⁷Ekkor Eljákim, Hilkijjá fia, a palota felügyelője, Sebná, az írnok és Jóáh, Ászáf fia, a kancellár megszaggatott ruhában Ezékiáshoz ment, és jelentették neki a kincstárnok szavait.