2Királyok 19 FHB Father's Heart Bible™

19 ¹Amikor Ezékiás király ezt meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, és bement Atyánk házába. ²Elküldte Eljákímot, a palota felügyelőjét, Sebná írnokot és a rangidős papokat, mind gyászruhában, Ézsaiás prófétához, Ámós fiához. ³Ezt mondták neki: „Ezékiás ezt üzeni: Ma a szorongattatás, a megfeddés és a gyalázat napja van; a gyermekek a születés pillanatáig jutottak, de nincs erő a megszülésükhöz. ⁴Talán meghallja Atyád a főtiszt minden szavát, akit ura, Asszíria királya küldött, hogy gúnyolja az élő Atyát, és megítéli a szavakat, amelyeket hallott. Imádkozz hát a megmaradt maradékért!”

⁵Amikor Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz érkeztek,

⁶Ézsaiás ezt mondta nekik: „Mondjátok meg uratoknak, hogy Atyánk ezt üzeni: Ne félj a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái gyaláztak engem. ⁷Íme, olyan lelket adok belé, hogy hírt hall, visszatér a saját földjére, és ott kard által ejtem el.”

⁸Amikor a főtiszt meghallotta, hogy Asszíria királya elhagyta Lákist, visszavonult, és őt Libná ellen harcolva találta. ⁹A király pedig hírt hallott Tirháká felől, Kús királya felől: „Nézd, elindult, hogy harcoljon ellened.” Ezért ismét követeket küldött Ezékiáshoz: ¹⁰„Mondjátok meg Ezékiásnak, Júda királyának: Ne engedd, hogy Istened, akiben bízol, rászedjen azzal, hogy ezt ígéri: Jeruzsálem nem esik Asszíria királyának kezébe. ¹¹Íme, hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, hogyan pusztították el őket teljesen. Te hát megmenekülnél? ¹²Megmentették-e a népek istenei azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Resefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak? ¹³Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának, Hénának meg Ivvának a királya?”

Ezékiás kiteríti Atyánk elé

¹⁴Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment Atyánk házába, és kiterítette Atyánk elé. ¹⁵Ezékiás így imádkozott Atyánk előtt: „Izráel Istene, aki a kerúbok fölött trónolsz, egyedül te vagy Isten a föld minden országa fölött; te alkottad a mennyet és a földet. ¹⁶Hajtsd ide füledet, Atyánk, és halld meg; nyisd ki szemedet, és lásd! Halld meg Szanhérib szavait, amelyeket azért küldött, hogy az élő Atyát gúnyolja. ¹⁷Igaz, Atyánk, Asszíria királyai elpusztították a népeket és országaikat, ¹⁸és tűzbe dobták isteneiket; mert azok nem is istenek voltak, hanem emberi kéz alkotásai, fa és kő. Ezért pusztíthatták el őket. ¹⁹Most azért, Atyánk, szabadíts meg minket a kezéből, hogy a föld minden országa megtudja: egyedül te vagy Isten!”

Atyánk megalázza Szanhérib gőgjét

²⁰Ézsaiás, Ámós fia pedig ezt üzente Ezékiásnak: „Ezt mondja Atyánk, Izráel Istene: Meghallottam imádságodat, amelyet Szanhérib, Asszíria királya felől mondtál nekem. ²¹Ezt mondja ellene Atyánk: Megvet és gúnyol téged Sion szűz leánya; a fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya. ²²Kit csúfoltál és gyaláztál? Ki ellen emelted föl a hangodat, és ki ellen néztél gőgösen a magasba? Izráel Szentje ellen! ²³Követeid által az Uralkodó Atyát gúnyoltad, és ezt mondtad: Sok harci szekeremmel fölhágtam a hegyek magasára, a Libánon legtávolabbi zugaiba. Kivágtam legmagasabb cédrusait, legszebb ciprusait. Elértem legtávolabbi csúcsát, legsűrűbb erdejét. ²⁴Kutakat ástam, és idegen vizeket ittam; lábam talpával kiszárítottam Egyiptom minden patakját. ²⁵Nem hallottad? Régen megtettem, az ősidőktől fogva elterveztem. Most pedig bekövetkezni engedtem, hogy megerősített városokat rommá tegyél. ²⁶Lakóik erejüket vesztve megrémültek és megszégyenültek. Olyanok lettek, mint a mező növénye, mint a zsenge zöld hajtás, mint a háztetőn kisarjadt fű, amely elszárad, mielőtt megnő. ²⁷De én ismerem leülésedet, kimenésedet és bejöveteledet, és ellenem való tombolásodat. ²⁸Mivel ellenem tomboltál, és gőgöd fölhatolt a fülemig, karikámat az orrodba, zablámat az ajkadra teszem, és visszafordítalak azon az úton, amelyen jöttél.

²⁹Ez lesz a jel számodra, Ezékiás: ebben az évben azt egyétek, ami magától terem, a következő évben azt, ami abból sarjad; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek a gyümölcsét. ³⁰Júda házának megmaradt maradéka ismét gyökeret ver odalent, és gyümölcsöt terem odafent. ³¹Mert Jeruzsálemből jön ki a maradék, és Sion hegyéről a megmenekültek csapata. A seregek Atyjának buzgósága viszi ezt véghez.

³²„Ezért ezt mondja Atyánk Asszíria királya felől: Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő ide, nem száll vele szembe pajzzsal, és nem emel ellene ostromsáncot. ³³Azon az úton, amelyen jött, azon tér vissza; nem jön be ebbe a városba – így szól Atyánk. ³⁴Megoltalmazom ezt a várost, és megmentem önmagamért és szolgámért, Dávidért.”

³⁵Azon az éjszakán kivonult Atyánk angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezret. Amikor hajnalban fölkeltek – ott feküdt a sok holttest. ³⁶Ezért Szanhérib, Asszíria királya fölszedte a tábort, és visszavonult. Visszatért Ninivébe, és ott maradt. ³⁷Miközben istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szareszer kard által megölték, és elmenekültek Araráton. Fia, Észarhaddón lett a király helyette.