Bírák 16 FHB Father's Heart Bible™

16 ¹Sámson elment Gázába, és meglátott ott egy paráznát, és bement hozzá. ²Amikor a gázaiak meghallották, hogy „Sámson idejött”, körülvették a helyet, és egész éjjel lesben álltak rá a város kapujában. Egész éjjel csendben maradtak, és ezt mondták: „Hajnalban megöljük.” ³Sámson ott feküdt éjfélig. Éjfélkor fölkelt, megragadta a város kapujának szárnyait és a két félfát, kiszakította azokat a zárral együtt, a vállára vette, és fölvitte a Hebrónnal szemben levő hegy tetejére.

⁴Ezután megszeretett egy asszonyt a Sórék völgyében, akinek Delila volt a neve. ⁵A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, és ezt mondták: „Vedd rá szép szóval, és tudd meg, miben rejlik a nagy ereje, és hogyan tudnánk legyőzni és megkötözni, hogy megfékezzük. Mindegyikünk ezerszáz ezüstöt ad neked.”

⁶Delila ezt mondta Sámsonnak: „Mondd meg nekem, miben rejlik a nagy erőd, és mivel lehetne megkötözni és megfékezni téged.”

⁷Sámson ezt felelte neki: „Ha hét friss, még ki nem száradt ínnal kötöznek meg, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más.”

⁸A filiszteusok fejedelmei hoztak neki hét friss, még ki nem száradt ínt, és Delila megkötözte vele. ⁹A belső szobában emberek lestek rá. Delila ezt mondta neki: „Rajtad a filiszteusok, Sámson!” De ő úgy szakította szét az inakat, ahogyan a kócszál szakad el, amikor tűzhöz ér. Így nem derült ki az ereje titka.

¹⁰Delila ezt mondta Sámsonnak: „Csak gúnyt űztél belőlem, és hazudtál nekem. Most mondd meg, mivel lehet téged megkötözni.”

¹¹Sámson ezt felelte neki: „Ha új kötelekkel kötöznek meg szorosan, amelyeket még nem használtak, akkor elgyengülök, mint bárki más.”

¹²Delila fogott új köteleket, megkötözte velük, és ezt mondta: „Rajtad a filiszteusok, Sámson!” A belső szobában emberek lestek rá. De ő letépte a köteleket a karjáról, mint a fonalat.

¹³Delila ezt mondta Sámsonnak: „Mindvégig gúnyt űztél belőlem, és hazudtál nekem. Mondd meg, mivel lehet téged megkötözni.” Sámson ezt felelte neki: „Ha a fejem hét hajfonatát beleszövöd a szövőszék szövetébe, és odaerősíted a szöggel, akkor olyan gyenge leszek, mint bárki más.”

¹⁴Delila odaerősítette a szöggel, és ezt mondta neki: „Rajtad a filiszteusok, Sámson!” De ő fölébredt álmából, és kirántotta a szöget, a szövőszéket és a szövetet.

¹⁵Delila ezt mondta: „Hogyan mondhatod, hogy »Szeretlek«, amikor a szíved nincs velem? Háromszor űztél gúnyt belőlem, és nem mondtad meg, miben rejlik a nagy erőd.”

¹⁶Mivel napról napra zaklatta szavaival, és állandóan unszolta, Sámson annyira belefáradt, hogy már a halált kívánta. ¹⁷Ekkor föltárta előtte egész szívét, és ezt mondta: „Borotva soha nem érte a fejemet, mert anyám méhétől fogva Atyánk nazírja vagyok. Ha megnyírnak, elhagy az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más.”

¹⁸Amikor Delila látta, hogy egész szívét föltárta előtte, elküldött a filiszteusok fejedelmeiért: „Gyertek föl még egyszer, mert egész szívét föltárta előttem.” A fejedelmek fölmentek hozzá, kezükben az ezüsttel. ¹⁹Delila elaltatta a térdén, hívott egy embert, és lenyíratta vele a fejének hét hajfonatát. Így kezdte megfékezni, és Sámsont elhagyta az ereje. ²⁰Delila ezt mondta: „Rajtad a filiszteusok, Sámson!” Ő fölébredt álmából, és ezt gondolta: „Kimegyek, mint máskor, és kiszabadítom magam.” De nem tudta, hogy Atyánk elhagyta őt.

²¹A filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és levitték Gázába. Rézbilincsbe verték, és gabonát kellett őrölnie a börtönben. ²²De a fején a haj újra növekedni kezdett, miután lenyírták.

Atyánk újra megerősíti Sámsont

²³A filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágónnak, és hogy ünnepeljenek. Ezt mondták: „Kezünkbe adta istenünk Sámsont, az ellenségünket.” ²⁴Amikor a nép meglátta, dicsőítette istenét, és ezt mondta: „Kezünkbe adta istenünk az ellenségünket, aki pusztította a földünket, és megsokasította halottainkat.”

²⁵Amikor jókedvre derültek, ezt mondták: „Hívjátok ide Sámsont, hadd mulattasson minket!” Elhozták tehát Sámsont a börtönből, és ő mulattatta őket. Az oszlopok közé állították. ²⁶Sámson ezt mondta a fiúnak, aki a kezét fogta: „Hadd tapintsam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, hogy nekik támaszkodhassam.” ²⁷A ház tele volt férfiakkal és nőkkel, ott volt a filiszteusok minden fejedelme, a tetőn pedig mintegy háromezer férfi és nő nézte, amint Sámson mulattatja őket. ²⁸Akkor Sámson Atyánkhoz kiáltott: „Ó, Uralkodó Atyám, emlékezz meg rólam, kérlek! Erősíts meg még ez egyszer, hogy egy csapással igazságot szolgáltassak a filiszteusokon a két szememért.” ²⁹Sámson megragadta a két középső oszlopot, amelyek a házat tartották, és nekifeszült: jobb kezével az egyiknek, bal kezével a másiknak. ³⁰Sámson ezt mondta: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” Teljes erejéből nekifeszült, és a ház rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely benne volt. Így többet ölt meg halálával, mint életében.

³¹Ekkor lementek a testvérei és apja egész háza népe, fölvették, fölvitték, és eltemették Corá és Estáól között, apjának, Mánóahnak a sírjában. Húsz évig volt Izráel bírája.