Keserű lélek

Jób egyenesen Istenhez szólva megkérdezi, mi a vád. A kezek, amelyek kiöntötték, mint a tejet, és bőrbe öltöztették, most oroszlánként vadásznak rá. Csak azt kéri, hagyják békén egy pillanatra, mielőtt elmegy a homály földjére.

10. fejezet.

„Meguntam a saját életemet. Szabad folyást engedek a panaszomnak, lelkem keserűségében szólok. Ezt mondom Istennek: Ne ítélj el engem; tudasd velem, miért perelsz velem. Örömödet leled az elnyomásban, hogy megvesd kezed alkotását, miközben a gonoszok terveire mosolyogsz? Testi szemed van? Úgy látsz, ahogy a halandó lát? Olyanok a napjaid, mint a halandó napjai, vagy olyanok az éveid, mint az ember évei, hogy kutatnod kell a vétkemet, és üldöznöd a bűnömet, noha tudod, hogy nem vagyok bűnös, és nincs senki, aki kiszabadíthatna a kezedből?

„A kezed formált és alkotott engem, minden részemet, most pedig elfordulsz, és elpusztítasz. Emlékezz rá, hogy agyagként formáltál. Most a porba térítesz vissza? Nem öntöttél-e ki, mint a tejet, és nem alvasztottál-e meg, mint a sajtot, Bőrrel és hússal ruháztál fel, és csontokkal meg inakkal szőttél egybe? Életet és szövetséges szeretetet adtál nekem, és gondviselésed őrködött a lelkem fölött.

„Mindezt mégis elrejtetted a szívedben, és tudom, hogy ez volt a szándékod: ha vétkeznék, figyelnél engem, és nem mentenél fel a vétkem alól. Ha bűnös vagyok, jaj nekem! És még ha ártatlan vagyok is, nem emelhetem fel a fejem – annyira tele vagyok szégyennel, nyomorúságomba merülve. Ha felemelem a fejem, oroszlánként vadászol rám, és újra csodákat művelsz ellenem. Újabb tanúkat állítasz ellenem, és egyre több haragodat árasztod rám; a baj hulláma hullám után ostromol engem.

„Miért hoztál hát ki az anyaméhből? Bárcsak meghaltam volna, mielőtt bármely szem meglátott volna! Olyan lettem volna, mintha sosem léteztem volna, egyenesen az anyaméhből a sírba vittek volna. Nem kevés-e a napjaim száma? Fordulj el tőlem, hagyj magamra, hogy legyen egy pillanatnyi vigaszom, mielőtt elmegyek oda, ahonnan nincs visszatérés, a sötétség és a mély homály földjére, a homály földjére, amely olyan, mint a legmélyebb éjszaka, a mély árnyék és a zűrzavar földjére, ahol még a világosság is olyan, mint a sötétség.”