Cófár válaszol

Cófár a legkeményebb mind közül: Jób túl sokat beszél, és Isten kevésbé sújtotta őt, mint amennyit bűne megérdemelne. Távolítsd el a bűnt a sátraidból, mondja, és életed fényesebb lesz a délnél. Teljesen biztos a dolgában, és mindezt egy ártatlan embernek mondja.

11. fejezet.

Ekkor megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: „Ennyi szóáradat maradjon felelet nélkül? Igaza legyen annak, aki csak fecseg? A te üres beszéded elnémítsa a többieket? Gúnyolódj, és senki meg ne szégyenítsen? Mert azt mondod: »Tiszta a tanításom, és feddhetetlen vagyok a szemedben.« Bárcsak megszólalna Isten, és kinyitná ajkát ellened, és feltárná előtted a bölcsesség titkait, mert az igazi bölcsességnek két oldala van. Tudd meg hát, hogy Isten kevesebbet ró rád, mint amennyit a bűnöd megérdemel. Fel tudod-e fogni Isten mélységes dolgait? Eléred-e a Mindenható határát? Magasabbak az égnél – mit tehetsz? Mélyebbek a sírnál – mit tudhatsz? Mértékük hosszabb a földnél, és szélesebb a tengernél. Ha átvonul, és börtönbe vet, és törvény elé állít, ki fordíthatja vissza? Mert ismeri a hitvány embereket; amikor gonoszságot lát, vajon nem veszi-e észre? De az üresfejű ember akkor lesz bölccsé, amikor a vadszamár csikója embernek születik. Ha elkészíted a szívedet, és feléje nyújtod a kezedet, ha bűn van a kezedben, vesd el, és ne lakjon igazságtalanság a sátraidban, akkor bizonnyal fölemeled arcodat, szégyentől mentesen; szilárdan állsz, és nem félsz. Elfelejted nyomorúságodat, úgy emlékszel rá, mint a tovatűnt vizekre. Életed ragyogóbb lesz a délnél; sötétsége olyan lesz, mint a reggel. Biztonságban érzed magad, mert van reménység; körülnézel, és nyugodtan fekszel le. Lefekszel, és senki sem rémít meg, és sokan keresik majd a kegyedet. De a gonoszok szeme elhomályosul; minden menekvés elvész előlük, és egyetlen reményük, hogy kilehelik a lelküket.”