Jób válaszol
Jób gúnyra gúnnyal felel – veletek hal meg a bölcsesség –, aztán azt mondja, még az állatok és a madarak is tudják, hogy az Atya keze tette ezt. Költeménye nem vigasztal: Isten megfosztja a tanácsadókat, bírákat, papokat és királyokat, és a föld vezetőit sötétben tapogatózni hagyja.
12 1Ekkor Jób így felelt: 2„Kétségtelen, hogy ti vagytok a nép, és veletek hal meg a bölcsesség. 3De nekem is van eszem, akárcsak nektek; nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyeneket? 4Nevetség tárgya lettem a barátaim előtt – én, aki Istenhez kiáltottam, és ő válaszolt nekem; igaz és feddhetetlen ember, most mégis nevetség tárgya. 5A gondtalanul élők lenézik a szerencsétlenséget – készen áll a csapás azoknak, akiknek megcsúszik a lábuk. 6A rablók sátrai békében állnak, és biztonságban vannak, akik ingerlik Istent – azok, akik saját kezükben hordozzák istenüket. a a v6 Akik saját kezükben hordozzák istenüket: olyanok, akik teljesen a maguk erejében bíznak, nem pedig Istenben. 7De kérdezd csak meg az állatokat, és megtanítanak téged; az ég madarait, és elmondják neked; 8vagy szólj a földhöz, és megtanít téged; és a tenger halai is elbeszélik neked. 9Ki ne tudná mindezek közül, hogy Atyánk keze cselekedte ezt? b b v9 A három barátjával folytatott hosszú vitában ez az egyetlen hely, ahol Jób a nevén nevezi Atyánkat – azon a kapcsolati néven, amelyet a barátai soha nem használnak. A szíve, még a tiltakozása közben is, az Atya felé nyúl, akit egykor ismert. 10Az ő kezében van minden élőlény élete és minden ember lehelete. 11Nemde a fül vizsgálja meg a szavakat, ahogy az íny megízleli az ételt? 12Az idősekben van a bölcsesség, és a hosszú élettel jár az értelem. 13Nála van a bölcsesség és az erő, övé a tanács és az értelem. 14Amit ő lerombol, nem építhető fel újra; akit ő bezár, nem szabadulhat ki. 15Ha visszatartja a vizeket, kiszáradnak; ha szabadon engedi őket, elárasztják a földet. 16Nála van az erő és a józan bölcsesség, övé a megtévesztett és a megtévesztő egyaránt. 17A tanácsadókat megfosztva vezeti el, és a bírákat bolonddá teszi. 18Feloldja a királyok rakta bilincseket, és ágyékkötőt köt a saját derekukra. 19A papokat megfosztva vezeti el, és megdönti a régóta szilárdan állókat. 20Elnémítja a megbízhatók ajkát, és megfosztja a véneket az ítélőképességtől. 21Megvetést áraszt a fejedelmekre, és megfosztja a hatalmasokat az erejüktől. 22Feltárja a mélységes dolgokat a sötétségből, és világosságra hozza a mélységes homályt. 23Naggyá tesz nemzeteket, majd elpusztítja őket; megnöveli a nemzeteket, majd elvezeti őket. 24Elveszi a föld vezetőinek értelmét, és úttalan pusztaságban bolyongatja őket. 25Sötétségben tapogatóznak, világosság nélkül, és ő támolyogni készteti őket, mint a részeg embert.”
