Jób válaszol barátainak
Jób semmirekellő orvosoknak nevezi barátait, akik hazugsággal meszelnek, és figyelmezteti őket, hogy Isten nem hálálja meg, ha tisztességtelenül állnak az ő pártjára. Magával Istennel akar perelni: ha megöl is, benne reménykedem. Aztán: miért rejted el arcodat?
13 1Íme, szemem mindezt látta, fülem hallotta és megértette. 2Amit ti tudtok, azt én is tudom; nem vagyok alábbvaló nálatok. 3De én a Mindenhatóhoz szólnék, és vágyom rá, hogy Istennel vitassam meg az ügyemet. 4Ti azonban hazugsággal mázoltok be, mindnyájan haszontalan orvosok vagytok. 5Bárcsak teljesen hallgatnátok — az lenne a ti bölcsességetek! 6Halljátok meg most az érvelésemet, és figyeljetek ajkam könyörgésére. 7Vajon Istenért szóltok hamisan, és érte beszéltek csalárdul? 8Az ő pártját fogjátok? Isten ügyét akarjátok védeni? 9Jó lesz-e nektek, ha ő megvizsgál titeket? Vagy rászedhetitek-e őt úgy, ahogyan egy embert szednétek rá? 10Bizony megfedd titeket, ha titokban pártoskodtok. 11Nem rémít-e meg titeket az ő fensége, és nem száll-e rátok a tőle való rettegés? 12Mondásaitok hamuból való példabeszédek, védelmetek agyagból készült.
13Hallgassatok előttem, hadd szóljak én, és szálljon rám, bármi jöjjön is! 14Miért tenném kockára a saját testemet, és venném kezembe az életemet? 15Ha megöl is, reménykedem benne, mégis megvédem előtte az utaimat. a a v15 Még a tiltakozásában is Isten felé nyúl Jób bizalma. A teljes kapcsolati áttörés később jön el — Jób a könyv végén színről színre látja Atyánkat. 16Ez is a szabadulásom lesz, mert istentelen ember nem merne elébe állni. 17Figyeljetek jól a szavaimra, jusson el kijelentésem a fületekbe. 18Íme, elkészítettem az ügyemet, tudom, hogy igazam lesz. 19Ki szállna perbe velem? Mert akkor elhallgatnék, és meghalnék.
20Csak két dolgot adj meg nekem, és akkor nem rejtőzöm el az arcod elől: 21Vond vissza kezedet messze tőlem, és a tőled való rettegés ne rémítsen meg engem. 22Azután szólíts, és én felelek, vagy hadd beszéljek én, és te válaszolj nekem. 23Mennyi a vétkem és a bűnöm? Mutasd meg a lázadásomat és a bűnömet. 24Miért rejted el az arcodat, és tartasz ellenségednek? 25Széltől hajtott levelet ijesztgetsz, és száraz pelyvát kergetsz? 26Mert keserű dolgokat írsz ellenem, és ifjúságom bűneit örökölteted velem. 27Kalodába zárod a lábamat, és figyeled minden ösvényemet; határt szabsz a talpam számára.
28Így sorvad el az ember, mint a korhadó fa, mint a moly rágta ruha.
