Jób 9 FHB Father's Heart Bible™

9 ¹Akkor Jób így válaszolt: ²„Valóban tudom, hogy így van. De hogyan lehet igaz a halandó Isten előtt? ³Ha valaki perbe akarna szállni vele, ezerből egyszer sem tudna felelni neki. ⁴Bölcs szívű és hatalmas erejű — ki szállt valaha szembe vele, és maradt sértetlen? ⁵Hegyeket mozdít el, mielőtt észrevennék, haragjában felforgatja őket. ⁶Kimozdítja helyéből a földet, és megremegnek az oszlopai. ⁷Parancsol a napnak, és nem kel fel, lepecsételi a csillagokat. ⁸Egyedül ő feszítette ki az eget, és ő tapossa a tenger hullámait. ⁹Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszást, a Fiastyúkot és a déli ég csillagképeit. ¹⁰Nagy dolgokat tesz, amelyeket nem lehet kifürkészni, csodákat, amelyeknek se szeri, se száma. ¹¹Íme, elhalad mellettem, és nem látom őt, tovább halad, de nem veszem észre. ¹²Ha elragad valamit, ki tudja visszafordítani? Ki mondja neki: »Mit teszel?« ¹³Isten nem fordítja vissza haragját, lába alatt összezúzva hevernek Ráháb, a tengeri szörny segítői. ^a a v13 Ráháb itt nem a jerikói asszony, hanem a tenger káoszszörnyének ősi neve — költői kép minden hatalomról, amely ellenáll Istennek. ¹⁴Mennyivel kevésbé tudnék felelni neki, vagy megválogatni szavaimat, hogy vitázzak vele? ¹⁵Ha igazam volna is, akkor sem tudnék felelni neki, csak irgalomért könyöröghetnék bírámhoz. ¹⁶Ha kiáltanék, és válaszolna is nekem, akkor sem hinném, hogy meghallgatja a hangomat. ¹⁷Mert viharral zúz össze, és ok nélkül szaporítja sebeimet. ¹⁸Nem hagy lélegzethez jutni, hanem keserűséggel tölt el. ¹⁹Ha erőről van szó, ő a hatalmas! Ha pedig igazságról van szó, ki idézheti őt törvény elé? ²⁰Ha igazam volna is, saját szám ítélne el engem, ha feddhetetlen volnék, akkor is romlottnak bizonyítana. ²¹Feddhetetlen vagyok, mégsem törődöm magammal, megvetem az életemet. ²²Mindegy, azért mondom: a feddhetetlent és a gonoszt egyaránt elpusztítja. ²³Ha hirtelen csapás hoz halált, gúnyolja az ártatlanok kétségbeesését. ²⁴A föld a gonoszok kezébe van adva, ő fedi be bíráinak szemét. Ha nem ő teszi, akkor kicsoda? ²⁵Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszállnak, nem látnak semmi jót. ²⁶Elsuhannak, mint a nádcsónakok, mint a zsákmányára lecsapó sas. ²⁷Ha azt mondom: »Elfelejtem panaszomat, elhagyom komor arcomat, és felvidulok«, ²⁸rettegek minden fájdalmamtól, mert tudom, hogy nem nyilvánítasz ártatlannak. ²⁹Úgyis bűnös leszek, miért fáradozzam hát hiába? ³⁰Ha hóban mosakodnám is meg, és lúggal tisztítanám meg kezemet, ³¹te akkor is a gödörbe taszítanál, és még a ruháim is undorodnának tőlem. ³²Mert ő nem ember, mint én, hogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk a törvény elé. ³³Nincs közbenjáró közöttünk, aki mindkettőnkre rátehetné a kezét. ^b b v33 Jób olyasvalakire vágyik, aki közte és Isten között állhatna — közbenjáróra, aki mindkettőjükre rátehetné a kezét. Ez a vágy Jézusban talál választ, aki az egyetlen közbenjáró Isten és az emberek között (1Tim 2,5). ³⁴Vegye le rólam a vesszejét, és ne rettentsen többé a tőle való félelem. ³⁵„Akkor beszélnék, és nem félnék tőle, de így nincs módom rá.”