A súahi Bildád válaszol

Bildad nyersebb: Isten nem forgatja ki az igazságot, tehát Jób gyermekei azt kapták, amit bűnük kiérdemelt. Keresd Istent, légy tiszta, és a vég felülmúlja a kezdetet. Képe az istentelenről – mocsár nélküli papirusz, pókháló – egyenesen Jóbra céloz.

8. fejezet.

Ekkor a súahi Bildád így válaszolt: „Meddig beszélsz még ilyeneket? Szád szavai nem egyebek, mint zúgó szél. Elferdíti-e Isten a jogot? Elferdíti-e a Mindenható azt, ami helyes? Ha gyermekeid vétkeztek ellene, kiszolgáltatta őket lázadásuk következményének. De ha buzgón keresed Istent, és irgalomért könyörögsz a Mindenhatóhoz, ha tiszta és feddhetetlen vagy, bizonyosan felserken most érted, és visszahelyez jogos helyedre. Bár kezdeted kicsiny volt, későbbi éveid mérhetetlenül felvirágoznak. Kérdezd meg a letűnt nemzedékeket, és fontold meg, amit atyáik kikutattak. Mert mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk; napjaink a földön csak árnyék. Vajon nem tanítanak-e téged, és nem mondják-e meg neked, és nem hoznak-e elő szavakat értelmükből? Nőhet-e magasra a papirusznád ott, ahol nincs mocsár? Tenyészhet-e a sás víz nélkül? Még zölden és levágatlanul, gyorsabban elhervad minden fűnél. Ilyen a sorsa mindazoknak, akik elfeledkeznek Istenről; így vész el az istentelen reménysége. Bizodalma törékeny, és amiben bízik, csak pókháló. Házára támaszkodik, de az nem áll meg; belekapaszkodik, de az nem marad fenn. Olyan, mint a jól öntözött növény a napsütésben, amely szétteríti hajtásait a kertben. Gyökerei körbefonnak egy rakás követ, és a sziklák közt keresnek helyet, ahol megkapaszkodjanak. De amikor kitépik a helyéről, az megtagadja őt, és ezt mondja: »Sosem láttalak.« Ilyen az útjának öröme – a talajból pedig mások sarjadnak a helyén. Isten nem veti el a feddhetetlen embert, és nem nyújt segítő kezet a gonosztevőknek. Még megtölti szádat nevetéssel, és ajkadat ujjongással. Akik gyűlölnek téged, szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátra nem lesz többé.”