Jób 7 FHB Father's Heart Bible™

7 ¹„Nem kemény szolgálat-e az ember sorsa a földön, és nem olyanok-e a napjai, mint a napszámoséi? ²Mint a rabszolga, aki az árnyékra vágyik, és mint a napszámos, aki a bérére vár, ³úgy nekem a hiábavalóság hónapjai jutottak osztályrészül, és a nyomorúság éjszakáit mérték ki rám. ⁴Amikor lefekszem, ezt mondom: »Mikor kelhetek fel?« De elhúzódik az éjszaka, és hánykolódom hajnalig. ⁵Testemet férgek borítják és porrögök; bőröm megkérgesedik, majd újra felfakad. ⁶Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és remény nélkül érnek véget. ⁷Emlékezz arra, hogy életem csak egy lehelet; soha többé nem látok semmi jót. ⁸A szem, amely most lát engem, többé nem lát; rajtam lesz a tekinteted, de már nem leszek. ⁹Ahogy a felhő eloszlik és eltűnik, úgy nem jön fel többé, aki leszáll a sírba; ¹⁰Nem tér vissza többé a házába, és lakóhelye sem ismeri őt többé.

¹¹„Ezért nem tartom zárva a számat; szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keserűségében. ¹²Hát tenger vagyok én, vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz fölém? ¹³Amikor azt mondom: »Majd megvigasztal az ágyam, fekhelyem enyhíti a panaszomat«, ¹⁴akkor álmokkal rémítesz meg, és látomásokkal rettentesz, ¹⁵úgyhogy inkább a fojtogatást és a halált választanám, mint ezt a testemet. ¹⁶Sorvadozom; nem élek örökké. Hagyj békén, mert napjaim csak egy lehelet.

¹⁷„Mi az ember, hogy ilyen nagyra tartod, és hogy rá irányítod a szívedet, ¹⁸hogy minden reggel meglátogatod, és minden pillanatban próbára teszed? ¹⁹Meddig nem fordítod el rólam a tekinteted, és nem hagysz békén annyi időre, míg lenyelem a nyálamat? ²⁰Ha vétkeztem, mit tettem ellened, emberek őrzője? Miért tettél céltábláddá, úgyhogy teher lettem önmagamnak? ²¹Miért nem bocsátod meg a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Mert nemsokára a porban fekszem; keresni fogsz, de már nem leszek.”