Jób 6 FHB Father's Heart Bible™

6 ¹Jób ekkor így válaszolt: ²„Bárcsak megmérnék gyötrelmemet, és mérlegre tennék minden nyomorúságomat! ³Bizony nehezebb volna a tengerek homokjánál — ezért voltak meggondolatlanok a szavaim. ⁴Mert a Mindenható nyilai belém fúródtak, mérgüket issza a lelkem; Isten rettenetei sorakoznak föl ellenem. ⁵Ordít-e a vadszamár a füve mellett, vagy bőg-e az ökör a takarmánya mellett? ⁶Megeszik-e a sótlan ételt só nélkül, van-e íze a mályva levének? ^a a v6 A mályva vadon termő növény; vizes leve ízetlen és étvágytalanító volt — a tápláló erő és vonzerő nélküli étel képe. ⁷A lelkem nem hajlandó megérinteni őket; utálatos étel nekem az ilyesmi. ⁸Ó, bárcsak teljesülne a kérésem, és megadná Isten, amire vágyom, ⁹hogy Isten kész volna összezúzni engem, kinyújtaná a kezét, és véget vetne nekem! ¹⁰Ez volna mégis a vigaszom — ujjonganék a fájdalomban is, amely nem ismer irgalmat —, hogy nem tagadtam meg a Szent szavait. ¹¹Mi erőm van, hogy tovább reménykedjem? És mi vár rám a végén, hogy türelmes legyek? ¹²Kövek ereje-e az én erőm? Ércből van-e a testem? ¹³Nincs-e bennem semmiféle segítség, most, hogy elűzték tőlem a józan bölcsességet? ¹⁴Aki megvonja a szeretetet a barátjától, elhagyja a Mindenható félelmét. ¹⁵Testvéreim azonban olyan hűtlenek, mint a sivatagi patakmeder, mint a medrek, amelyek megáradnak, majd kiszáradnak, ¹⁶amelyeket sötétté tesz az olvadó jég, és megdagaszt a rejtett hó, ¹⁷a száraz évszakban azonban eltűnnek; amikor jön a hőség, elenyésznek a helyükről. ¹⁸Letérnek útjukról a karavánok; fölmennek a pusztaságba, és elpusztulnak. ¹⁹Témá karavánjai vizet keresnek; Séba utasai abban reménykednek. ²⁰Szégyent vallanak, mert bíztak benne; odaérnek, és csalódnak. ²¹Most ti is semmivé lettetek; látjátok a rettenetet, és megrémültök. ²²Mondtam-e valaha: »Adjatok nekem valamit«? Vagy: »Fizessetek értem váltságdíjat a vagyonotokból«? ²³Vagy: »Mentsetek ki az ellenség kezéből«? Vagy: »Váltsatok ki a kegyetlenek markából«? ²⁴Tanítsatok, és elhallgatok; mutassátok meg, miben tévedtem. ²⁵Milyen fájdalmasak tudnak lenni az őszinte szavak! De mit bizonyít valójában a feddésetek? ²⁶Csak szavakat akartok helyreigazítani, és szélnek tekintitek egy kétségbeesett ember beszédét? ²⁷Még az árvára is sorsot vetnétek, és saját barátotokat áruba bocsátanátok. ²⁸De most kérlek, nézzetek rám — sosem hazudnék a szemetekbe. ²⁹Engedjetek, kérlek; ne történjék igazságtalanság. Engedjetek — az igazam még mindig megáll. ³⁰Van-e hamisság a nyelvemen? Nem tudja-e megítélni a szám, mi a pusztító?”