Fordulj Istenhez, és fogadd el az intést

Elifáz arra biztatja Jóbot, hogy vigye ügyét Isten elé, aki felemeli az alázatosakat, és csapdába ejti a ravaszokat. A szenvedést fegyelmezésnek nevezi, amelyet örömmel kell fogadni, és szabadulást ígér éhségből, háborúból, rágalomból, valamint szép, hosszú életet. Magabiztos tanács egy ügyről, amelyet félreért.

5. fejezet.

„Kiálts csak most – van-e, aki felel neked? A szentek közül melyikhez fordulsz? Mert a bolondot megöli a harag, az együgyűt pedig elpusztítja a féltékenység. Én magam láttam, amint a bolond gyökeret vert, de hirtelen megátkoztam a hajlékát. Gyermekei távol vannak a biztonságtól; a törvény előtt eltiporják őket, és nincs, aki megmentse őket. Az éhezők megeszik aratását, még a tövisek közül is kiszedik, a szomjazók pedig a vagyonára áhítoznak. Mert nem a porból jön a nyomorúság, és nem a földből sarjad a baj. De az ember nyomorúságra születik, ahogy a szikrák fölfelé szállnak.

„Én bizony Istent keresném, és Istenre bíznám ügyemet. Nagy dolgokat tesz, amelyeket nem lehet kifürkészni, megszámlálhatatlan csodákat. Esőt ad a föld színére, és vizet küld a mezőkre. A megalázottakat magasra emeli, és a gyászolók biztonságba jutnak. Meghiúsítja a ravaszok terveit, úgyhogy kezük semmit sem ér el. Megfogja a bölcseket ravaszságukban, és az álnokok tervei elsöprődnek. Nappal sötétségbe ütköznek, és délben tapogatóznak, mintha éjszaka volna. De megmenti a szűkölködőt szájuk kardjától, és a hatalmasok kezéből. Így hát a szegénynek van reménye, és az igazságtalanság befogja a száját.

„Milyen boldog az, akit Isten megfedd; ezért ne vesd meg a Mindenható fenyítését. ^a Mert ő megsebez, de bekötöz; összezúz, de keze meggyógyít. Hat nyomorúságból megszabadít, és a hetedikben sem ér téged baj. Éhínségben megvált téged a haláltól, és háborúban a kard hatalmától. El leszel rejtve a nyelv ostora elől, és nem félsz a pusztulástól, amikor eljön. A pusztuláson és az éhínségen nevetsz, és nem félsz a föld vadállataitól. Mert szövetséged lesz a mező köveivel, és a mező vadállatai békében lesznek veled. Megtudod, hogy sátrad biztonságban van; megvizsgálod az aklodat, és semmit sem találsz hiányzónak. Megtudod, hogy gyermekeid sokan lesznek, és utódaid annyian, mint a föld füve. Érett öregkorban térsz sírodba, mint a maga idejében betakarított kéve.

„Igen, ezt kikutattuk, és igaz. Halld meg, és tudd meg magad is!”