1Mózes 35 FHB Father's Heart Bible™

35 ¹Akkor ezt mondta Atyánk Jákóbnak: „Kelj fel, menj el Bételbe, maradj ott, és építs oltárt nekem, aki megjelentem neked, amikor menekültél a bátyád, Ézsau elől.”

²Jákób ezt mondta háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: „Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! ³Induljunk, menjünk fel Bételbe! Oltárt építek ott Atyánknak, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt, bárhová mentem.”

⁴Odaadták Jákóbnak mindazokat az idegen isteneket, amelyek a kezükben voltak, és a fülükben levő fülbevalókat is; Jákób pedig elrejtette azokat a sikemi tölgyfa alá. ⁵Azután elindultak, és Atyánktól való rettegés szállt a körülöttük levő városokra, ezért senki sem üldözte Jákób fiait. ⁶Jákób megérkezett Lúzba (azaz Bételbe), amely Kánaán földjén van, egész népével együtt. ⁷Ott oltárt épített, és elnevezte azt Él-Bételnek – Atyánk házának –, mert ott jelentette ki magát Jákóbnak, amikor a bátyja elől menekült. ⁸Ekkor meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bételen alul egy tölgyfa alatt, amelyet elneveztek Allón-Bákútnak, a siratás tölgyfájának.

⁹Atyánk ismét megjelent Jákóbnak, amikor az megérkezett Paddan-Arámból, és megáldotta őt.

¹⁰Atyánk ezt mondta neki: „A neved Jákób, de nem Jákób lesz többé a neved, hanem Izráel.” És elnevezte őt Izráelnek. ¹¹Atyánk ezt mondta neki: „Én vagyok Él-Saddaj, a te mindenható Atyád. Légy termékeny, és sokasodj! Nemzet, sőt nemzetek sokasága származik tőled, és királyok származnak ágyékodból. ¹²Azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, és utánad a te utódaidnak adom azt a földet.”

¹³Azután felment tőle Atyánk azon a helyen, ahol beszélt vele. ¹⁴Jákób pedig emlékoszlopot állított azon a helyen, ahol Atyánk beszélt vele, kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, meg olajat öntött rá. ¹⁵Jákób elnevezte azt a helyet, ahol Atyánk beszélt vele, Bételnek.

Ráhel utolsó fia

¹⁶Azután elindultak Bételből, és amikor még egy darab út volt Efratáig, Ráhel szülni kezdett, de nehéz szülése volt. ¹⁷Nehéz szülése közben ezt mondta neki a bába: „Ne félj, mert ez is fiú!”

¹⁸Amikor távozott belőle a lelke – mert haldoklott –, elnevezte a fiát Benóninak, fájdalmam fiának; az apja azonban Benjáminnak nevezte őt, a jobb kéz fiának. ^a a v18 Ráhel haldokló szava Benóninak, „fájdalmam fiának” nevezte el a fiát. Apja, Jákób pedig átnevezte Benjáminnak, „a jobb kéz fiának” – a gyászt az erő és a kiválasztott hely nevévé formálva. ¹⁹Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efratába (azaz Betlehembe) vezető úton. ²⁰Jákób emlékoszlopot állított a sírja fölé; ez Ráhel sírjának emlékoszlopa mind a mai napig.

²¹Azután elindult Izráel, és felverte sátrát Migdal-Éderen, a nyáj tornyán túl. ²²Amikor Izráel azon a földön lakott, elment Rúben, és Bilhával, apja másodfeleségével hált, és meghallotta ezt Izráel. Jákóbnak tizenkét fia volt.

²³Lea fiai: Rúben, Jákób elsőszülöttje, majd Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon. ²⁴Ráhel fiai: József és Benjámin. ²⁵Bilhának, Ráhel szolgálójának a fiai: Dán és Naftáli. ²⁶Zilpának, Lea szolgálójának a fiai: Gád és Ásér. Ezek Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek neki.

²⁷Azután elért Jákób az apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába (azaz Hebrónba), ahol Ábrahám és Izsák lakott.

²⁸Izsák száznyolcvan évig élt. ²⁹Azután kilehelte lelkét Izsák, és meghalt, és népéhez tért öregen, betelve az élettel; fiai, Ézsau és Jákób temették el.