2Mózes 16 FHB Father's Heart Bible™

16 ¹Izráel egész közössége elindult Élímből, és a Szín-pusztába érkezett, amely Élím és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptom földjéről. ²Izráel fiainak egész gyülekezete zúgolódott Mózes és Áron ellen a pusztában. ³Az izráeliek ezt mondták nekik: „Bárcsak haltunk volna meg Atyánk keze által Egyiptomban, amikor a húsosfazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettük a kenyeret! Mert ti azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalállal pusztítsátok el.”

⁴Akkor ezt mondta Atyánk Mózesnek: „Nézd, kenyeret hullatok nektek a mennyből. A nép menjen ki minden nap, és szedje össze az aznapra valót, hogy próbára tegyem: az én tanításom szerint jár-e, vagy sem? ^a a v4 Jézus erre a mennyből való kenyérre utalt vissza, amikor önmagát nevezte az igazi kenyérnek, amelyet Atyánk ad – az élet kenyerének, amely a mennyből szállt le, hogy életet adjon a világnak. ⁵A hatodik napon készítsék el, amit bevisznek – kétszer annyit, mint amennyit naponta összeszednek.”

⁶Mózes és Áron ezt mondta Izráel egész népének: „Este majd megtudjátok, hogy Atyánk hozott ki titeket Egyiptom földjéről, ⁷reggel pedig meglátjátok Atyánk dicsőségét, mert meghallotta az ellene való zúgolódásotokat. Kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?” ⁸Mózes ezt mondta: „Amikor Atyánk húst ad nektek enni este, és reggel annyi kenyeret, amennyit csak akartok, mivel meghallotta az ellene való zúgolódásotokat – kik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok, hanem Atyánk ellen.” ⁹Mózes ezt mondta Áronnak: „Mondd meg Izráel egész közösségének: »Járuljatok Atyánk elé, mert meghallotta zúgolódásotokat!«” ¹⁰Amikor Áron beszélt Izráel egész népéhez, azok a puszta felé fordultak, és Atyánk dicsősége megjelent a felhőben. ¹¹Atyánk pedig ezt mondta Mózesnek:

¹²„Meghallottam Izráel zúgolódását. Mondd meg nekik: Alkonyatkor húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok a ti Atyátok.”

¹³Még aznap este fürjek jöttek, és ellepték a tábort, reggel pedig harmatréteg feküdt körülötte. ¹⁴Amikor a harmatréteg felszállt, apró szemcsék borították a puszta felszínét, olyan finomak, mint a dér. ¹⁵Amikor az izráeliek meglátták, ezt kérdezték egymástól: „Mi ez?” – mert nem tudták, mi az. Mózes ezt mondta nekik: „Ez az a kenyér, amelyet Atyánk adott nektek eledelül.”

¹⁶Ezt parancsolta Atyánk: „Mindenki annyit szedjen belőle, amennyit megehet: fejenként körülbelül két liternyit, mindazoknak, akik a sátratokban vannak.”

¹⁷Izráel fiai így is tettek: összeszedték, ki többet, ki kevesebbet. ¹⁸De amikor megmérték a kétliteres mértékkel, akik sokat szedtek, azoknak nem volt fölöslegük, és akik keveset szedtek, azoknak nem volt hiányuk – mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni. ¹⁹Mózes ezt mondta nekik: „Senki se hagyjon belőle reggelre!” ²⁰De nem hallgattak Mózesre: néhányan hagytak belőle reggelre, az pedig megféregesedett és megbüdösödött. Mózes megharagudott rájuk. ²¹Reggelenként összeszedték, mindenki annyit, amennyit megevett, amikor pedig a nap melege megnőtt, elolvadt.

²²A hatodik napon kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként körülbelül négy liternyit, és a közösség összes vezetője odament, és jelentette Mózesnek.

²³Ő ezt mondta nekik: „Ezt mondta Atyánk: Holnap nyugalom napja lesz, Atyátoknak szentelt szombat. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, ami pedig megmarad, azt tegyétek el reggelre.”

²⁴Félre is tették reggelre, ahogyan Mózes parancsolta, és nem büdösödött meg, és nem is féregesedett meg. ²⁵Mózes ezt mondta: „Ma egyétek meg, mert ma Atyánknak szentelt szombat van, ma nem találjátok meg a mezőn. ²⁶Hat napon át szedhetitek, de a hetedik napon, a szombaton nem lesz.” ²⁷A hetedik napon a nép közül némelyek kimentek szedni, de nem találtak.

²⁸Akkor ezt mondta Atyánk Mózesnek: „Meddig nem akarjátok megtartani parancsolataimat és tanításaimat? ²⁹Nézzétek, én adtam nektek a szombatot, ezért adok nektek a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki a helyén, senki se hagyja el a helyét a hetedik napon!”

³⁰A nép tehát megnyugodott a hetedik napon.

³¹Izráel háza mannának nevezte el. Olyan volt, mint a koriandermag, fehér, és olyan íze volt, mint a mézes lepénynek. ^b b v31 A manna név a nép első kérdését idézi: „Mi ez?” – a kenyeret saját csodálkozásukról nevezték el.

³²Mózes ezt mondta: „Ezt parancsolta Atyánk: »Tartsatok meg belőle körülbelül két liternyit a nemzedékeiteknek, hogy lássák azt a kenyeret, amellyel a pusztában tápláltalak titeket, amikor kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről.«”

³³Mózes ezt mondta Áronnak: „Végy egy edényt, tölts bele körülbelül két liternyi mannát, és helyezd Atyánk elé, hogy megőrizzék a nemzedékeiteken át.” ³⁴Ahogyan Atyánk megparancsolta Mózesnek, úgy helyezte Áron a bizonyság elé, hogy megőrizzék. ^c c v34 A bizonyság: a szövetség kőtáblái, amelyeket később a ládában őriztek. ³⁵Az izráeliek negyven éven át ették a mannát, amíg lakott földre nem értek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához nem értek. ³⁶(Egy ómer körülbelül két liternyit fogad be – egy éfa tizedrészét.)