Zsoltárok 69 FHB Father's Heart Bible™

69 ¹Szabadíts meg, Atyám, mert torkomig ér már a víz!

²Mély iszapba süllyedek, ahol nincs talaj a lábam alatt, mély vízbe kerültem, és elborít az ár. ³Elfáradtam a kiáltozásban, kiszáradt a torkom. Szemem elhomályosult, míg Atyámra várok. ⁴Akik ok nélkül gyűlölnek, többen vannak fejem hajszálainál; sok ellenségem akar elpusztítani engem hazugságaikkal. Amit nem raboltam el, most mégis vissza kell adnom.

⁵Atyám, te ismered oktalanságomat, és vétkeim nincsenek elrejtve előtted. ⁶Ne szégyenüljenek meg miattam azok, akik benned reménykednek, ó, mennyei seregek Atyja! Ne valljanak szégyent miattam azok, akik téged keresnek, Izráel Atyja! ⁷Érted viseltem gyalázatot, szégyen borította el arcomat. ⁸Idegenné lettem testvéreim számára, jövevénnyé anyám fiai előtt.

⁹Mert a házadért való buzgóság emészt engem, és azoknak gyalázkodása, akik téged gyaláznak, rám hullott. ^a a v9 Amikor Jézus megtisztította a templomot, tanítványai felismerték, hogy ezek a szavak róla szólnak; Pál pedig a második sort Krisztusban látta beteljesedni, aki elhordozta a világ Atya elleni gyalázkodását. ¹⁰Amikor sírtam és böjtöléssel aláztam meg magamat, az is gyalázatommá lett. ¹¹Amikor gyászruhát öltöttem magamra, gúnyuk céltáblája lettem. ¹²Rólam beszélnek, akik a kapuban ülnek, és a részegek gúnydala lettem. ^b b v12 A városkapu az ókori Izráel köztéri gyülekezőhelye volt — ott ültek a vének, ott ítélkeztek a perekben, és ott terjedt a város híre, akárcsak egy mai bírósági téren.

¹³Én pedig hozzád imádkozom, Atyám, a kegyelem idején; hűséges szereteted bőségében hallgass meg, szabadításod igazsága szerint. ¹⁴Ments ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek! Szabadíts meg gyűlölőimtől és a mély vizekből! ¹⁵Ne borítson el az ár, ne nyeljen el a mélység, és ne záruljon rám a verem szája!

¹⁶Hallgass meg, Atyám, mert jó a te hűséges szereteted; nagy irgalmadban fordulj felém! ¹⁷Ne rejtsd el arcodat szolgád elől, mert szorongatott helyzetben vagyok; siess, hallgass meg! ¹⁸Jöjj közel hozzám, és válts meg engem; szabadíts ki ellenségeim miatt!

¹⁹Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és megaláztatásomat; előtted vannak mind az ellenségeim. ²⁰A gyalázat összetörte a szívemet, és kétségbeestem. Együttérzésre vártam, de nem volt, vigasztalókra, de nem találtam. ²¹Ételembe mérget tettek, és szomjúságomban ecettel itattak. ^c c v21 A kereszten epével kevert bort kínáltak Jézusnak, majd ecetet szivacson — a szenvedést, amelyről Dávid énekelt, évszázadokkal később a Fiú élte át.

²²Legyen tőrré előttük megterített asztaluk, és lakomázásuk csapdává! ^d d v22 Pál ezeket a szavakat azokra idézte, akik megbotlottak a Messiásban — mégsem romlásukat akarta, hanem irgalmat nekik, vágyva arra, hogy mindenki hazataláljon. ²³Homályosuljon el a szemük, hogy ne lássanak, és görnyeszd meg a hátukat örökre! ²⁴Öntsd ki rájuk felháborodásodat, és érje utol őket izzó haragod! ²⁵Legyen pusztává a táboruk, és ne lakjon senki a sátraikban! ^e e v25 Péter ennek a versnek a beteljesedését Júdásban látta, akinek az apostolok közötti helye üresen maradt, és másnak jutott. ²⁶Mert üldözik azt, akit te megvertél, és beszélnek azok fájdalmáról, akiket te megsebeztél. ²⁷Ródd fel nekik vétket vétekre, és ne jussanak el a te igazságodra! ²⁸Töröltessenek ki az élet könyvéből, és ne legyenek beírva az igazak közé!

²⁹Én pedig nyomorult és szenvedő vagyok; a te szabadításod, Atyám, emeljen biztos magaslatra!

³⁰Énekkel dicsérem Atyánk nevét, hálaadással magasztalom őt. ³¹Ez jobban tetszik Atyánknak, mint az ökör, mint a szarvas, hasított körmű bika. ³²Látják ezt az alázatosak, és örülnek; ti, akik Atyánkat keresitek, éledjen fel a szívetek! ³³Mert Atyánk meghallgatja a szegényeket, és nem veti meg a foglyul esett övéit.

³⁴Dicsérje az ég és a föld őt, a tengerek és minden, ami mozog bennük! ³⁵Mert Atyánk megszabadítja a Siont, és felépíti Júda városait; népe ott lakik majd, és birtokba veszi azt. ³⁶Szolgáinak utódai öröklik azt, és akik szeretik a nevét, azok laknak benne.