Kiáltás sürgető szükségben
A karmesternek. Dávidé. Emlékeztetőül.
Öt vers tiszta sürgetés, szinte szóról szóra a 40. zsoltár vége. Nincs érvelés, és a bajt sem írja le, csak a siess szó hangzik el háromszor az Atyjához egy olyan ember szájából, aki szegénynek és nyomorultnak nevezi magát.
70 1Siess, Atyám, hogy megments engem! Atyám, siess a segítségemre! 2Szégyenüljenek meg és érje őket gyalázat, akik az életemre törnek; hátráljanak meg megalázva, akik vesztemben gyönyörködnek. 3Riadjanak vissza szégyenükben, akik ezt mondják: „Úgy kell neki! Úgy kell neki!”
4De örüljön és vigadjon benned mindenki, aki téged keres; akik szeretik szabadításodat, mondják mindig ezt: „Nagy a mi Atyánk!” 5Én pedig szegény és szűkölködő vagyok; siess hozzám, Atyám! Te vagy segítségem és szabadítóm; Atyám, ne késlekedj!
