Jób barátai elhallgatnak

A három barát feladja, és egy Elihú nevű fiatalember, aki végig hallgatott, felforr: haragszik Jóbra, mert önmagát igazolja, és haragszik a barátokra, mert válasz nélkül ítélték el. A bölcsesség a Mindenható leheletéből fakad, mondja, nem az ősz hajból.

32. fejezet.

Ez a három férfi tehát nem válaszolt többé Jóbnak, mert a maga szemében igaznak látta magát. Akkor fellángolt a búzi Elíhú haragja, aki Barakél fia volt, a Rám nemzetségéből. Haragra gyúlt Jób ellen, mert inkább magát igazolta, mint Istent. Jób három barátja ellen is fellángolt a haragja, mert nem találtak feleletet, mégis elítélték Jóbot. Elíhú pedig várt, mielőtt szólt volna Jóbhoz, mert a többiek idősebbek voltak nála. De amikor Elíhú látta, hogy ennek a három férfinak nincs mit mondania, fellángolt a haragja. Ekkor megszólalt a búzi Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: „Fiatal vagyok még, ti pedig öregek; ezért tartottam vissza magam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. Azt gondoltam: »Beszéljen a kor, és a sok év tanítson bölcsességre.« De a lélek az emberben, a Mindenható lehelete, az ad értelmet. Nem az öregek a bölcsek, és nem a vének értik meg, mi a helyes. Ezért azt mondom: hallgassatok rám! Én is elmondom, amit tudok. Nézzétek, vártam a szavaitokra, figyeltem az érveitekre, amíg a mondandótokat kerestétek. Teljes figyelemmel voltam irántatok, de egyikőtök sem cáfolta meg Jóbot, és nem felelt az érveire. Ne mondjátok hát: »Megtaláltuk a bölcsességet; Isten cáfolja meg őt, ne ember.« Jób nem ellenem sorakoztatta fel a szavait, és én nem a ti érveitekkel felelek neki. Megzavarodtak, nincs több mondanivalójuk; cserben hagyták őket a szavak. Várjak-e tovább, most, hogy elhallgattak, most, hogy ott állnak felelet nélkül? Én is elmondom a magamét; én is megmondom, amit tudok. Mert tele vagyok szavakkal; a bennem lévő lélek szorongat engem. Belül olyan vagyok, mint a bor, amelynek nincs nyílása, mint a szétpattanni készülő új tömlők. Szólnom kell, hogy megkönnyebbüljek; meg kell nyitnom ajkamat, és felelnem kell. Nem leszek személyválogató senkivel szemben, és nem hízelgek senkinek; mert nem tudok hízelegni — ha tudnék, hamar elragadna engem a Teremtőm.”