Jób esküje tiszta szívéről

Jób esküvel zárja beszédét, és tételesen feltárja életét: nem volt kéjvágy, nem volt hazugság, nem tagadta meg szolgájától az igazságot, nem evett egyedül, míg egy árva éhezett, nem bízott az aranyban. Aláírja, és követeli a vádiratot. Aztán szavai egyszerűen elfogynak.

31. fejezet.

„Szövetséget kötöttem a szememmel; hogyan is tekinthetnék hát egy szűzre? Mert mi osztályrészem lenne odafent Istentől, mi örökségem a magasból a Mindenhatótól? Nem romlás vár-e az igazságtalanra, és veszedelem a gonosztevőkre? Nem látja-e az útjaimat, és nem számlálja-e minden lépésemet?

„Ha hamisságban éltem, és lábam csalárdságra sietett, mérjen meg engem igaz mérlegen, és ismerje meg Isten a feddhetetlenségemet, ha lépteim letértek az útról, és szívem a szememet követte, és bármi folt tapadt a kezemhez, akkor én vessek, de más egye meg, és amim kihajt, azt tépjék ki gyökerestül.

„Ha szívem elcsábult egy asszony miatt, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, akkor feleségem másnak őröljön, és mások háljanak vele. Mert ez gyalázatos gaztett volna, ítéletre méltó bűn; mert ez olyan tűz, amely a pusztulásig emészt, és felperzselné egész termésemet.

„Ha megtagadtam az igazságot szolgámtól vagy szolgálómtól, amikor panaszt emeltek ellenem, mit tegyek hát, amikor Isten felkel? Amikor számon kér, mit feleljek neki? Nem az alkotott-e meg engem az anyaméhben, aki a szolgámat is? Nem ugyanaz formált-e mindkettőnket a méhben?

„Ha megvontam a szegényektől, amire szükségük volt, vagy epekedni hagytam az özvegy szemét, vagy egyedül ettem a falatomat, míg az árva éhezett, holott ifjúkoromtól úgy neveltem, ahogyan egy apa tenné, és anyám méhétől fogva vezettem az özvegyet, ha láttam, hogy valaki ruha híján pusztul, vagy egy szűkölködőt, akinek nincs takarója, ha egész lénye nem áldott engem, amiért megmelegítettem juhaim gyapjával, ha fölemeltem kezemet az árva ellen, mert tudtam, hogy a kapuban pártfogóim vannak, akkor a vállam szakadjon ki a lapockájából, és karom törjön el az ízületénél. Mert rettegtem az Istentől jövő romlástól, és fensége előtt tehetetlen voltam.

„Ha az aranyat tettem bizodalmammá, vagy ezt mondtam a színaranynak: »Te vagy a biztonságom«, ha örvendeztem, hogy nagy a gazdagságom, hogy kezem ily sokat szerzett, ha néztem a napra, amikor ragyogott, vagy a holdra, amint fényben vonult, úgyhogy szívem titkon elcsábult, és kezem csókot intett nekik hódolatul, ez is ítéletre méltó bűn volna, mert hűtlen lettem volna az odafent lakó Istenhez.

„Ha örültem gyűlölőm pusztulásának, vagy ujjongtam, amikor baj érte. Soha nem hagytam vétkezni a számat azzal, hogy átkot kértem az életére, ha házam népe soha nem mondta: »Ki ne lakott volna jól az asztalától?«, idegen soha nem töltötte az éjszakát az utcán, mert ajtóimat kitártam a vándor előtt, Ha elrejtettem vétkeimet, ahogy mások teszik, bűnömet a szívembe rejtve, mert annyira féltem a sokaságtól, és a nemzetségek megvetése úgy rettegtetett engem, hogy elhallgattam, és ki sem mentem az ajtón.

„Ó, bárcsak meghallgatna valaki! Íme, a kézjegyem – feleljen nekem a Mindenható! Vádlóm írja meg a vádiratát! Bizony a vállamon hordoznám, és koronaként kötném magamra. Számot adnék neki minden lépésemről, és mint egy fejedelem, úgy járulnék elé.

„Ha földem ellenem kiáltott, és barázdái együtt sírtak, ha fizetség nélkül ettem a termését, vagy kioltottam gazdáinak életét, akkor búza helyett bogáncs nőjön, árpa helyett pedig büdös gyom.” Jób szavai véget értek.