Emlékezetes éjszaka
Minden háznép hibátlan bárányt vesz, vérével megjelöli az ajtófélfákat, és sietve eszik, útra készen. Atyánk elmegy a vérrel jelölt házak mellett, a többit megveri, és Egyiptom egyetlen éjszaka alatt kiűzi Izráelt. Az az éjszaka örök ünneppé lesz, amelyet minden évben újra elmondanak a kérdező gyermekeknek.
12 1Atyánk ezt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
2„Ez a hónap legyen számotokra a hónapok kezdete, az év első hónapja. 3Mondjátok meg Izráel egész gyülekezetének: ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen magának minden férfi egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. 4Ha a háznép túl kevés egy bárányhoz, akkor a hozzá legközelebbi szomszédjával együtt vegyen egy bárányt a lelkek száma szerint; aszerint számítsátok a bárányt, hogy ki-ki mennyit eszik. 5A bárányotok hibátlan, egyéves hím legyen; a juhok vagy a kecskék közül vegyétek. 6Őrizzétek meg ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig; akkor Izráel gyülekezetének egész közössége vágja le alkonyatkor. 7Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára meg a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. 8Azon az éjszakán egyék meg a húst tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg. 9Ne egyétek nyersen, se vízben megfőzve, hanem tűzön sütve, a fejét, a lábszárait és a belső részeit. 10Ne hagyjatok belőle reggelre; ami reggelre megmaradna belőle, azt égessétek el. 11Így egyétek: a derekatok felövezve, a sarutok a lábatokon, a bototok a kezetekben, és sietve egyétek. Ez Atyánk páskája. 12Azon az éjszakán végigvonulok Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert és állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött. Én vagyok a ti Atyátok. 13A vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben vagytok. Amikor meglátom a vért, elmegyek mellettetek, és nem pusztít el titeket a csapás, amikor lesújtok Egyiptom földjére. a a v13 Az ajtóra kent vér, amely elfordítja az ítéletet, Jézusra mutat, a mi páskabárányunkra, akinek a vére oltalmat ad mindazoknak, akik benne bíznak.
14„Ez a nap legyen számotokra emléknap; ünnepeljétek meg Atyátok ünnepeként, örök rendelkezésként nemzedékről nemzedékre; ünnepeljétek meg. 15Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Már az első napon távolítsatok el minden kovászt a házatokból, mert aki kovászosat eszik az első naptól a hetedikig, azt ki kell irtani Izráelből. 16Az első napon tartsatok szent gyülekezést, és a hetedik napon is szent gyülekezést. Semmiféle munkát ne végezzetek akkor, csak amit ki-ki megeszik, azt készíthetitek el; egyedül ezt szabad tennetek. 17Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezésként. 18Az első hónapban, a tizennegyedik nap estéjétől a huszonegyedik nap estéjéig kovásztalan kenyeret egyetek. 19Hét napig ne legyen kovász a házatokban, mert aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izráel közösségéből, akár jövevény, akár a föld szülötte. 20Semmi kovászosat ne egyetek; mindenütt, ahol laktok, kovásztalan kenyeret egyetek.”
21Mózes hívatta Izráel összes vénét, és ezt mondta nekik: „Válasszatok ki bárányokat a családjaitok szerint, és vágjátok le a páskabárányt. 22Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok a tálban levő vérbe, és érintsétek meg a szemöldökfát meg a két ajtófélfát a tálban levő vérrel. Közületek senki se lépjen ki a háza ajtaján reggelig. 23Mert Atyánk végigvonul, hogy lesújtson Egyiptomra. Amikor meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, Atyánk elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen a házatokba, és lesújtson rátok. 24Tartsátok meg ezt a parancsot örök rendelkezésként, magatoknak és a gyermekeiteknek. 25Amikor bementek arra a földre, amelyet Atyánk ad nektek, ahogyan megígérte, tartsátok meg ezt a szertartást. 26És amikor a gyermekeitek megkérdezik tőletek: »Mit jelent nektek ez a szertartás?«, 27így feleljetek: »Atyánk páskaáldozata ez: ő elment Izráel fiainak házai mellett Egyiptomban, amikor lesújtott az egyiptomiakra, de a mi házainkat megkímélte.«” Ekkor a nép meghajolt, és leborult.
28Izráel fiai elmentek, és úgy tettek, ahogyan Atyánk megparancsolta Mózesnek és Áronnak; így tettek.
29Éjfélkor Atyánk lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, a trónján ülő fáraó elsőszülöttétől a tömlöcben levő fogoly elsőszülöttéig, és minden elsőszülött állatra. 30A fáraó fölkelt azon az éjszakán, ő meg az udvari emberei és egész Egyiptom, és nagy jajkiáltás támadt Egyiptomban, mert nem volt ház, amelyben ne lett volna halott.
A fáraó elengedi őket
31Hívatta Mózest és Áront még azon az éjszakán: „Keljetek fel, menjetek ki a népem közül, ti is meg Izráel fiai is; menjetek, szolgáljátok Istent, ahogy mondtátok. 32Vigyétek a juhaitokat meg a marháitokat is, ahogy mondtátok, és menjetek; és áldjatok meg engem is.”
33Az egyiptomiak sürgették a népet, hogy gyorsan küldjék ki őket az országból, mert ezt mondták: „Mindannyian meghalunk!” 34A nép fölszedte a tésztáját, mielőtt megkelt volna; a dagasztóteknőket a köpenyükbe csavarva a vállukon vitték. 35Izráel fiai Mózes szava szerint cselekedtek: ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat kértek az egyiptomiaktól. 36Atyánk pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy teljesítették a kérésüket; így fosztották ki az egyiptomiakat.
37Izráel fiai elindultak Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi az asszonyokon és gyermekeken kívül. 38Sok keverék nép is fölment velük, meg juhok, marhák, igen sok jószág. 39A tésztából, amelyet Egyiptomból hoztak, kovásztalan lepényeket sütöttek, mert nem kelt meg; hiszen kiűzték őket Egyiptomból, és nem várhattak, sőt még útravalót sem készíthettek maguknak. 40Az idő pedig, amelyet Izráel fiai Egyiptomban töltöttek, négyszázharminc év volt. 41Négyszázharminc év elteltével, éppen azon a napon, Atyánk egész serege kivonult Egyiptom földjéről. 42Ez az éjszaka Atyánk virrasztásának éjszakája volt, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről; ugyanezen az éjszakán virrasztanak Atyánknak Izráel fiai mind, nemzedékről nemzedékre.
Ki eheti meg a páskát
43Atyánk ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Ez a páska rendje: idegen nem eheti meg, 44de minden pénzen vásárolt rabszolga eheti, miután körülmetélted. 45A betelepült jövevény és a béres nem eheti meg. 46Egy házban egyétek meg; ne vigyetek ki a húsból a házból, és a csontját se törjétek össze. b b v46 A bárány egyetlen csontját sem volt szabad összetörni — éppen ezt mondták Jézusról a kereszten, aki az igazi páskabárány. 47Izráel egész közössége tartsa meg ezt. 48Ha egy jövevény tartózkodik nálad, és meg akarja tartani a páskát Atyánknak, metéld körül minden férfitagját; akkor közeledhet, hogy megtartsa, és olyan lesz, mint a föld szülötte. De körülmetéletlen senki sem eheti meg. 49Egy törvény legyen a bennszülöttre és a köztetek tartózkodó jövevényre.”
50Izráel fiai mind úgy tettek, ahogyan Atyánk megparancsolta Mózesnek és Áronnak; így tettek. 51Éppen azon a napon hozta ki Atyánk Izráel fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.