2Sámuel 15 FHB Father's Heart Bible™

15 ¹Ezután Absolon szerzett magának egy harci kocsit lovakkal, és ötven embert, akik előtte futottak. ²Absolon korán kelt, és megállt a kapuhoz vezető út mellett. Valahányszor valaki peres üggyel érkezett a királyhoz ítéletért, Absolon megszólította: „Melyik városból való vagy?” Az ember így felelt: „Szolgád Izráel egyik törzséből való.”

³Akkor Absolon ezt mondta neki: „Nézd, igazad van, és jogos a dolgod, de a király senkit sem rendelt ki, hogy meghallgasson.” ⁴Absolon még hozzátette: „Bárcsak engem tennének bíróvá az országban! Akkor hozzám jöhetne mindenki, akinek pere vagy ügye van, és igazságot szolgáltatnék neki.” ⁵Valahányszor valaki odalépett, hogy meghajoljon előtte, Absolon kinyújtotta a kezét, megragadta, és megcsókolta. ⁶Így tett Absolon minden izráelivel, aki ítéletért a királyhoz ment, és így ellopta Izráel szívét.

⁷Négy év múlva Absolon ezt mondta a királynak: „Hadd menjek el Hebrónba, hogy teljesítsem a fogadalmat, amelyet Atyánknak tettem. ⁸Mert amikor Arámban, Gesúrban laktam, ezt fogadtam: »Ha Atyánk visszavisz Jeruzsálembe, imádni fogom őt.«”

⁹A király ezt mondta neki: „Menj el békével!” Absolon pedig fölkelt, és elment Hebrónba.

¹⁰Absolon titkos követeket küldött Izráel minden törzséhez ezzel az üzenettel: „Amikor meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: »Absolon király lett Hebrónban!«”

¹¹Absolonnal együtt kétszáz meghívott ember ment Jeruzsálemből, akik jóhiszeműen, az összeesküvésről mit sem tudva mentek vele. ¹²Amikor Absolon bemutatta az áldozatokat, elküldött a gílói Ahitófelért, Dávid tanácsadójáért, Gílóba. Az összeesküvés egyre erősödött, és Absolon tábora egyre csak gyarapodott.

Dávid menekül a fia, Absolon elől

¹³Egy követ érkezett Dávidhoz, és ezt mondta: „Izráel szíve Absolonhoz hajlott.”

¹⁴Akkor Dávid ezt mondta mindazoknak a szolgáknak, akik Jeruzsálemben vele voltak: „Keljetek fel, menekülnünk kell, különben senki sem menekül meg Absolon elől! Siessetek, különben hamarosan utolér, romlásba dönt minket, és kardélre hányja a várost!”

¹⁵A király szolgái így feleltek neki: „Bármit határoz az én uram, a király, szolgáid készen állnak.”

¹⁶Elindult tehát a király, és egész háza népe követte, de hátrahagyott tíz másodfeleséget, hogy vigyázzanak a palotára. ^a a v16 A másodfeleségek olyan feleségek voltak, akiknek kevesebb törvényes joguk volt, mint az első feleségnek. ¹⁷A király elindult, és az egész nép követte; majd megálltak az utolsó háznál. ¹⁸Minden szolgája elvonult mellette, a kerétiekkel és a pelétiekkel együtt; és az a hatszáz gáti férfi is, aki Gátból követte őt, mind elvonult a király előtt. ^b b v18 A kerétiek és a pelétiek Dávid válogatott személyi testőrségének egységei voltak.

¹⁹A király ezt mondta a gáti Ittajnak: „Te miért jönnél velünk? Fordulj vissza, és maradj az új királynál! Hiszen idegen vagy, száműzött, távol a hazádtól. ²⁰Csak tegnap érkeztél, ma pedig már magammal hurcoljalak a bujdosásban, amikor azt sem tudom, hová megyek? Fordulj vissza, és vidd magaddal testvéreidet! Atyánk tanúsítson irántad szeretetet és hűséget.”

²¹De Ittaj így felelt a királynak: „Az élő Atyánkra és az én uram, a király életére mondom, hogy ahol az én uram, a király lesz, akár életben, akár halálban, ott lesz a szolgád is!”

²²Akkor Dávid ezt mondta Ittajnak: „Jöjj, vonulj át!” És átvonult a gáti Ittaj minden emberével és az összes gyermekkel, aki vele volt. ²³Az egész vidék hangosan sírt, miközben az egész nép átvonult. A király átkelt a Kidrón-völgyön, és az egész nép átkelt a puszta felé vezető úton. ²⁴Ott volt Cádók is, és vele az összes lévita, akik Atyánk szövetségládáját vitték. Letették Atyánk ládáját, Ebjátár pedig áldozatokat mutatott be, amíg az egész nép ki nem vonult a városból. ²⁵A király ezt mondta Cádóknak: „Vidd vissza Atyánk ládáját a városba! Ha Atyánk kedvel engem, visszahoz, és engedi, hogy újra lássam a ládát és az ő hajlékát. ²⁶De ha ezt mondja: »Nem gyönyörködöm benned«, akkor itt vagyok, tegyen velem úgy, ahogyan jónak látja.” ²⁷Majd ezt mondta a király Cádók papnak: „Nemde látnok vagy? Térj vissza békével a városba, és vidd magaddal két fiadat: Ahimaacot, a te fiadat, és Jónátánt, Ebjátár fiát. ²⁸Én a puszta gázlóinál várok, amíg üzenet nem érkezik tőletek, hogy hírt adjatok nekem.” ²⁹Cádók és Ebjátár tehát visszavitte Atyánk ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak.

³⁰Dávid fölment az Olajfák hegyére; sírva ment fölfelé, befedett fejjel és mezítláb. Az egész nép, amely vele volt, szintén befedte a fejét, és sírva mentek fölfelé. ^c c v30 Az elárult király, aki sírva megy fel az Olajfák hegyére, Jézust vetíti előre, aki jóval később ugyanezen a völgyön kelt át, és ugyanezen a hegyen gyászolt azon az éjszakán, amelyen egy megbízható barátja elárulta.

³¹Dávidnak jelentették: „Ahitófel is az összeesküvők között van Absolonnal.” Ezért Dávid így imádkozott: „Atyánk, tedd bolondsággá Ahitófel tanácsát!”

³²Amikor Dávid fölért a hegytetőre, ahol Atyánkat szokták imádni, íme, szembejött vele az arki Húsaj megszaggatott köntösben, fején porral. ³³Dávid ezt mondta neki: „Ha velem jössz, csak terhemre leszel.”

³⁴De ha visszatérsz a városba, és ezt mondod Absolonnak: »A te szolgád leszek, királyom! Ahogyan eddig apádat szolgáltam, úgy szolgállak most téged«, akkor meghiúsíthatod számomra Ahitófel tanácsát. ³⁵Ott lesz veled Cádók és Ebjátár pap is. Mondj el nekik mindent, amit a király házában hallasz! ³⁶Ott van velük a két fiuk is: Ahimaac, Cádók fia, és Jónátán, Ebjátár fia. Általuk üzend meg nekem mindazt, amit hallasz!

³⁷Így hát Húsaj, Dávid barátja, megérkezett a városba, éppen akkor, amikor Absolon bevonult Jeruzsálembe.